Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Borbás Emese: Pap János diósgyőri főkapitány levelei (1664-1668)
zások nem kevés gondot okoztak a vár parancsnokának. Mint a forrásokból kitűnik, írásos kapcsolat nemcsak a magyar felettes (kassai főkapitány), hanem a szomszédban székelő ellenség (egri pasa) irányában is működött. A közvetlen tárgyalás lehetősége miatt az apróbb ellentéteket helyi szinten is meg lehetett oldani. Mindazok az esetek azonban, amelyek nagyobb anyagi vagy személyes, emberi áldozatokat okoztak az ellenfeleknek, már magasabb szintű közbeavatkozást igényeltek. A végvárak főkapitányainak korlátozott hatásköre ekkor a legszembetűnőbb. A török haragja végzetes katasztrófát jelentett volna az omladozó diósgyőri vár számára. Csáky - jól ismerve az erőviszonyokat - többször is óvatosságra, katonái féken tartására szólította fel Pap Jánost. Nem is tehetett mást, hisz a bécsi udvar a vasvári béke pontjainak szigorú betartását követelte. A diósgyőrieket többnyire „az Rácz országra való járásiul "kellett visszatartani. De a kassai főkapitány intelmei nemcsak Diósgyőrbe, hanem Egerbe is eljutottak. Csáky parancsának eleget téve Pap, egy Poroszlay Márton nevű miskolci embert küldött az egri pasához figyelmeztetésül, hogy az „Szent Békességet"'tartsa meg. A békességet azonban sokszor maguk a végvári vitézek sem tartották meg. Ha az apró győzelmek kivívására csak egy kis esély is mutatkozott, máris harcba indultak a török értékek megszerzéséért. A tőlük zsákmányolt lovak ügye számtalan esetben késztette levélírásra az egri pasát, Paptól követelve vissza tulajdonukat. Többször került sor összehangolt támadásra is. A hevesi csorda elhajtásában szinte az egész felföldi katonaság részt vett, mire válaszként a feldühödött török a szüret megsarcolásával fenyegetőzött. Mint a forrásokból kiderül, Papnak minderről tájékoztatnia kellett felettesét, hisz a döntés joga minden esetben Csákyt illette. Ehhez azonban a helyi katonai tisztviselők ébersége, figyelme nélkülözhetetlen. A kóborló katonák féken tartására hatékony jogi eszköz nem áll rendelkezésre, csak a töröktől való félelem szab gátat a portyázásoknak: „katunájmjs eljndultanak vala Nagyságodhoz panaszlani, de az Isten úgi megh verte őket, hogi Meskolczon megh részekedvén ötött bennek öszve vagdaltának, csak szerencze életek. Azok Kegyelmes Uram oda bizony nem mernek fel menni „(mármint Kassára). 39 A végvárak szegényes állapota miatt a portyázások elkerülhetetlenné váltak: „az ő felsége szolgái szegény fizetettének", rákényszerülnek a falvakból való kéregetésre. Az éhező katonák szinte minden egyes alkalommal életveszélyes helyzetbe kerültek, az egy-két emberes veszteség általános. Az 1667. június 3-i tudósítás szerint a török éjszaka megtámadott egy ilyen csapatot, egy embert levágott, öt pedig elszaladt. Fegyvereik, holmijuk az egri török hadizsákmányát képezte. Ilyen körülmények között nem csoda, ha néhányan a végvár elhagyása, a törökhöz való szökés mellett döntöttek. Mikor Pap a családját is elhagyó vitéz kiadatását követelte a pasától, azt a választ kapta: „nem lőhet azt ki adni, mert az igaz hitet megh ösmerte, azért jüt be". 40 39 MOL P 71 Fasc 264. 7. 40 MOL P 71 Fasc. 265. 20.
