Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

vagy transibiliter adverbiumokat használja, amik közül a bene vagy praestanter a legjobbakat, a mediocriter a közepeseket, a male vagy transibiliter a gyengéket minősíti. Találkozunk összevont minősítésekkel is, mint például a kis „a vei /vagy V, v./ m", vagy az „m vei / vagy v, v./ a", ami a közepesnél gyengébb, de a gyengébbnél jobb képességűeket jelöli, ahol, vélhetőleg, az „a" és az „m" viszonya talán a képességek egymáshoz való viszonyát is takarja, s nem pusztán a véletlen műve. Ugyanezt jelöli az alá vagy felé húzott minősítő érdemjegy, vagy inkább érdembetű is. Ez a minősítési eljárás jelenik meg a legjobbak és a közepesek között lévők értékelésénél is a nagy „A vei /vagy v, v./ m", illetve az „m vei /vagy v, v./ A" betűkombinációk használatánál. A vizsgáztatók által adott érdemjegyek rovatában találkozunk, mégpedig elég gyakran, az „abs" rövidítéssel, vagy kiírt alakjával, az „absens"-szel, amit olykor kiegészítő magyarázatokkal is ellátnak. Ezzel jelölték azt, ha a tanuló nem jelent meg a vizsgán, amire később példát is hozunk, de ezzel jelölték azt is, ha valaki akár betegség, akár csavargás, akár valami más ok miatt elhagyta az iskolát. Ez utóbbi esetekben az „abs" vagy „absens" bejegyzést kiegészítették az iskolából való távozás okának leírásával. Erre példa Rumáncsik Márton szlovák származású tizenhat éves nagyobb parvista esete 1754-ben, akinek az „abs. propter infirmitatem" (betegség miatt eltávozott) bejegyzés található a vizsgáztatók által kitöltendő rubrikában. Hogy betegsége tartós volt, igazolja az, hogy neve már nem szerepel a következő évek tanulói lajstromában. Az esetet megleljük a Liber cathalogi studiosorum vonatkozó événél a B.-A.-Z. m. Lt. XII. 2. II. 3. köt. jelzet alatt. A további példáink is az említett forrás vonatkozó éveinél lelhetők fel, amit már külön nem jelölünk. Az iskolából való eltávozást, főleg az első időszakban jelölték még az abivit, discessit, non finivit, vagabundus, vagator szavakkal is. Az évközi halálozást is bejegyezték. így értesülünk arról, hogy Stephanovszky Tamás szintaxista 1754. január 28-án meghalt. Az érdemjegy rubrikában, főleg korszakunk végefelé találkozunk az „E.T.", a „T.excepit", a „T.E.", az „excepit testim.", az „excepit test.", a „T.C.", az „ex.Test." bejegyzésekkel, melyek főleg a szintaxisták nevei után állnak. Ebből, s más megvizsgált esetekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezt a bejegyzést akkor használták, ha a tanuló befejezte a tanulmányait és bizonyítvánnyal távozott az iskolából, vagy, ha valamilyen okból, de Miskolcon befejezte az iskola látogatását. így például 1772-ben Alexi Miklós grammatista érdemjegye mellett az „excepit test." bejegyzés áll, s a következő években már hiába keressük tanulónk nevét a szintaxisták osztályában vagy másutt. Ugyanilyen példa 1767-ből Kahioda György, Falczer György és Vitéz János principisták esete is: 1768-ban már egyikük sem tagja az iskolának. Igaz ellenpélda is akad, éppen 1767-ből, amikor is Fekete János principista 1768-ban a grammatisták osztályába, majd 1769-ben a szintaxisták osztályába járt, itt fejezve be a gimnáziumi tanulmányait, noha 1767-ben a neve mellett szintén szerepelt az „E.T." bejegyzés. Említhetnénk Zetkej Antal grammatistát is, akinek neve után az érdemjegy rubrikában az 1769/70-es tanév során szintén szerepel az „ex.test." bejegyzés, ám ennek elmére az 1770/71-es tanévben találkozunk vele