Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

a szintaxisták osztályában. Mindezeket egybevéve azt kell mondanunk, főleg, hogy az 1770/71-es és az 1771/72-es tanév végzőseinek neve után - hasonló példákat lehet hozni az 1757-es évből is - szinte kivétel nélkül fellelhető az „excepit test.", vagy az „E.T." bejegyzés, hogy az így megjelölt tanulók a tanulmányaik befejezése, vagy a nem végzősök esetében valami egyéb ok, akár költözés vagy éppen otthonmaradás miatt kikérték az eddigi tanulmányaikat igazoló bizonyságlevelet. Ezen az sem változtat, hogy néhányuk, amint erre példát is hoztunk, időközben valami okból meggondolta magát, s tovább folytatta az iskolát Miskolcon. Az elmondottakat ritkán a „discessit cum facultate" (képesítéssel távozott) bejegyzéssel is jelölték, de csak kizárólag a szintaxisták esetében. Ilyen volt Barna Antal tizenhét éves szintaxiasta esete, aki 1761-ben hagyta el a fenti bejegyzéssel az iskolát. Ennek ellenkezőjével is találkozunk, amit a „deservit/discessit sine facultate/testimoniis" (képesítés/bizonyságlevél nélkül távozott) bejegyzéssel örökítettek meg. Találkozunk ezeken kívül, igaz, az egész korszakhoz viszonyítva nem nagy gyakoisággal a „convictor", a „redivit" a „Imi arvni" (primi anni), a „2di anni'Ä (secundi anni) és a „3tü anni" (tertii anni) bejegyzésekkel is. A bejegyzések fordítása feltüntetésük sorrendjében: győztes, visszatért, első év, második év, harmadik év. Ezek közül az utolsó három bejegyzés nagyobb figyelmet érdemel. Néhány kivételtől eltekintve ezekkel a bejegyzésekkel csak az 1754-től 1779-ig terjedő időszakban találkozunk. Használata az adott évkörben következetes, s csak a szintaxisták osztályában fordul elő. A „3tii anni"-val csak egy alkalommal, a húsz éves Tomasovszky Jakab lublói (Szepes vm.) szintaxista esetében találkozunk. Esete egyedi, s vélhetőleg azt jelenti, hogy a vállalkozó kedvű tanuló, aki már jóval túlhaladta a gimnazisták szokásos korát, nem adta fel a reményt, s a harmadik nekifutásra is megpróbálta befejezni a supremae classis grammaticae által előírt tananyagot. A „Imi anni" és a „2di anni" bejegyzésekből arra következtethetünk, hogy a szintaxia osztálya a jelzett években két évfolyamból állott. Ezt mutatja Matyasovszky Miklós és Matyasovszky István szintaxisták példája, akik 1754-ben szintaxiából az első év, 1755-ben szintén szintaxiából a második év szerint kapták a záróminősítést. A „redivit" azt a tanulót jelöli, aki, noha már egyszer elhagyta az iskolát, de újra visszatért oda. Használata, úgy tűnik, nem következetes, hiszen több, már kiadott részbizonyítvánnyal rendelkező tanulót is bemutattunk, akiknél visszatérésük esetén nem alkalmazták a visszatért bejegyzést. A „convictor" bejegyzéssel, ami inkább datálható korszakunk első felében található, mindig azokat a nagy „A"-val jelölt tanulókat emelték ki, akiket a szöveges értékelésnél és jellemzésnél a praestantissimi, laudabilis, ingenii (igen kiváló, dicséretes, eszes) jelzővel illettek. Az érdemjegyek rubrikában néhány helyen találkozunk más szöveges bejegyzésekkel is, mint például a „similis", „ad coelos" kitételek, de ezek a bejegyzések önmagukat magyarázzák, s mindig egyediek, így összefoglaló felsorolásuk nem látszik indokoltnak.