Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Somorjai Lehel: Miskolc idegenforgalmi törekvései a két világháború között
dúlt elő. A főváros és vidék ellentéte kitapintható volt a korszakban amiről, egy a debreceni idegenforgalmi hivatal által Miskolcra küldött szigorúan bizalmas levél is tanúskodik: „... A vidéki városok ünnepi hetei, a vidék gyönyörű megmozdulása csak úgy sikerülhet ha ... hangot adunk annak, hogy: a fővárost egy évben 44 héten át élvezi az 50% vasúti kedvezményt, 8-10 vidéki város is megérdemel 8-10 heti utazási kedvezményt. De máris olvassuk egyes fővárosi orgánumban a sugalmazó cikkeket, hogy a vidéki városok megmozdulásait korlátok közé kell szorítani, a főváros érdekében az 50% kedvezményt megvonni, az állami színházak tagjainak megtiltani, hogy vidéki megmozdulásokon szerepeljenek. Mintha az állami színházakat nem éppúgy a vidéki adózók tartanák fenn! Ez a tendencia tovább megy: a vidéki városoknak autonóm hatáskörében megindult kulturális és idegenforgalmi szervezkedése is szálka egyes érdekeltségek szemében..." 35 Eltekintve a kisebb-nagyobb súrlódásoktól, amit a fentebb vázolt probléma okozott a „filléresek" intézménye a korszak legjobban működő turisztikai és mint azt már említettük nem csak idegenforgalmi - megmozdulásai közé tartozott. Széles tömegeket mozgatott meg, nem csak a városokba érkező idegenek, hanem a helybeli lakosság részéről is, hiszen odafigyeltek más városok „küldöttségeire" és a szolgáltatások terén is igyekeztek a legjobbat nyújtani. Miskolcon is a jobbító szándék vezérelte azt a névtelen levélírót, aki a filléres vonatokkal kapcsolatos észrevételeit küldte meg a város idegenforgalmi hivatalához és a „Felsőmagyarország" nevű lap szerkesztőségének. „A Felsőmagyarország folyó hó 5-iki vasárnapi számában nagyon helyesen már most foglalkozik az elkövetkezendő nyári filléres vonatok utasainak elhelyezéséről és szórakoztatásáról. Bennem már régen megérlelődött az, hogy az eddigi rendszer nem volt helyes s nagyon meglátszott, hogy azt begyepesedett fejű öregek tervelték ki. A hivatkozott cikk minden egyes betűjével egyetértek, kiegészítésül azonban kérném a következők figyelembe vételét s esetleg egy újabb cikk keretében azok leközlését: Propaganda röplapokat kellene nyomtatni. Nem füzetekre gondolok, mert az nagyon drága, hanem közönséges egy lapból álló flusz papíron nyomott prospektust. Ebből 20-30000 darabot nagyon olcsó potom pénzért lehetne beszerezni. Ez a propaganda lap tartalmazza az összes miskolci látnivalókat, sorolja fel Miskolc környékének szépségeit, Tapolca, Lillafüred, Bükk. Pontos utasítást tartalmazzon arra nézve, hogy ezeket a helyeket mi módon, honnan és mennyiért lehet meglátogatni. Pl. Tapolcára ki lehet jutni a következőképpen, villamoson a Kígyó gyógyszertárig, onnan ekkor és ekkor indulnak buszok, viteldíj ennyi és ennyi. Minden egyes kirándulóhely megközelítését pontosan és részletesen kellene megírni. Sorolja fel a prospektus, hogy Miskolcon hol, mennyiért lehet megszállni, mennyi az étkezés, élelem, italok, kiszolgálási díj benne van-e stb. A hivatkozott cikk azt mondja, hogy ezeket a prospektusokat már a vonatba adják oda a közönségnek. Ez nem jó, ott már késő az. Én azt mondom, hogy amikor értesítést kap Miskolc, hogy innen meg innen fil35 B.-A.-Z. m. Lt. IV. B. 1917. 230/1934.
