Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Somorjai Lehel: Miskolc idegenforgalmi törekvései a két világháború között
filléres vonatok utazási szokásai hű másai a korszak társadalmának az idegenforgalomhoz, turizmushoz való viszonyulásának. A „ filléresek" nem menetrend szerinti vonatok voltak hanem két város idegenforgalmi hivatalának és a MÁV igazgatóságának tárgyalásai során egyeztetett időpontban indított egyszeri, de bármikor megismételhető szolgáltatások. Ezek a mai értelembe vett „Inter City"-k behálózták az egész országot lehetőséget biztosítva a szegényebbeknek is az ország más tájaival való megismerkedésre. A „filléresek" széles társadalmi bázist teremtettek az idegen forgalomnak, ami nem meglepő. A korszakban a turizmus nem a magán szférában játszódott le, hanem közügynek számított. Az „Ismerd meg hazádat", „Ismerd meg Csonkamagyarországot" akciókban elsősorban nem esztétikai és ténylegesen pihenési szempontok motiváltak, hanem hazafias kötelesség volt. Példa erre, hogy a két világháború között alakult idegenforgalommal foglalkozó polgári kezdeményezések, szervezetek alapszabályaiban lefektetett célok között elsősorban ezt a motivációt találjuk. Mivel a turizmus a hazaszeretet egyik megnyilvánulása is, nem csoda, hogy széles tömegbázist és társadalmiságot követelt. A korszak filléres vonatain utazókat nem csak turistaként kell értenünk, hanem lakóhelyük követekként is, akik más városok közösségét látogatták meg. Tulajdonképpen a belföldi turizmus felkarolása, a „filléresek" az első világháború után megrendült nemzeti önbecsülés, identitás tudat helyreállítására tett természetes reakciók voltak. Sommásan kifejezve a filléres vonatok egy megcsonkított ország és társadalom egymásra utaltságának, összefogásának és összetartozásának mozgó hírnökei szerepét töltötték be. Ez a fajta felelősségtudat át meg át szőtte a filléres vonatoknak a szervezési munkálatait, magát a közlekedést, az idegen városban való tartózkodást és a hazautazást is. A meghirdetett utakra jelentkezők a vonaton, már spontán kialakult közösségként utaztak, közösségként tekintették meg az idegen várost és közösségként érkeztek vissza. A fogadó város, mint az ott lakók közössége látta vendégül őket, hiszen már a pályaudvaron zenekar, a város elöljáróságai, üdvözlőbeszédek, külön számukra beállított közlekedési eszközök jelezték, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy csoport turista érkezéséről. A korszakban Miskolc is szerves része volt ennek a társadalmi megmozdulásnak. Evenként 10-15 alkalommal kb. 10-20 ezer ember érkezett ilyen módon a városba. Természetesen Miskolcról is indítottak számos alkalommal „filléreseket „ az ország különböző városaiba, az 1930-as évek közepétől - más vidéki városhoz hasonlóan - legtöbbször Budapestre. 34 A főváros gazdasági, befolyás béli hegemóniája, már ekkor is erősen éreztette hatását, hiszen Budapest belföldiek által történt magas látogatottsága a kényszerektől sem volt mentes. A Budapest székhellyel működő és nagy mértékben a főváros irányítása alatt álló országos intézmények sok esetben nem a vidék javára döntötték el az idegenforgalmi kérdéseket. Jó példa erre a MÁV igazgatósága, mely számos alkalommal nem engedélyezte a vidékről-vidékre indítandó filléres vonatokat, viszont ez, a vidékről Budapestre indítandó vonatok esetében egyetlen egyszer sem for34 B.-A.-Z. m. Lt. 1906. 7132/1936, IV.B. 1917. 403/1934.
