Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Somorjai Lehel: Miskolc idegenforgalmi törekvései a két világháború között

hetik el jobban, mint az adott helyen, hanem szükséges egy belső, a helybelieket célzó reklámmunkára is, hiszen korszerű szolgáltatásrendszer nélkül nem lehet eredményes külső propagandába sem kezdeni. Miskolcon ezt a célt szolgálta az idegenforgalmi hivatal, a múzeum és a Miskolci Bükk Egylet által először 1934ben meghirdetett idegenvezetői tanfolyam is.

32 A tanfolyam előadói Bálás Miklós, Leszih Andor, Marjalaki Kiss Lajos, Illyés Bertalan, vitéz Fekésházy József és Gortvai Zsigmond. Az oktatás két hetes volt, a tanfolyam végén a tanulóknak vizsgákon kellett számot adniuk felkészültségükről. A turizmussal foglalkozó társadalmi, állami szervezetek időről-időre újabb ötleteket vetettek be az idegenforgalom iránti érdeklődés fenntartása érdekében. 1939-ben az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal kitalálta a vándorkirakat akciót.

33 Az ötlet lényege az volt, hogy 12 felvidéki, 12 kárpátaljai és 12 „csonkamagyarországi" város egymás között forgó rendszerben cserélgetné a városokról készült fotókat és azokat a főutcákon egy bérelt kirakatban közszemlére tenné. Miskolc a megkeresés ellenére nem tudott bekapcsolódni az akcióba, mert a kirakat bérlése túl lépte volna a város költségvetésének az idegenforgalomra előirányzott keretét. Összességében azt mondhatjuk, hogy Miskolc az idegenforgalmi propaganda terén anyagi lehetőségeihez képest elsőrangú munkát végzett az 1930-as években. A várost hirdető országos reklámok sem színvonalukban, sem menynyiségükben nem maradtak el más vidéki nagyobb városok reklámjai mögött. Budapest anyagi és támogatottság béli lehetőségei már ekkor is messze felülmúlták az ország többi részét nem kis súrlódást okozva ezzel a vidék és a főváros között az 1930-as években. A „filléres vonatok" A turizmus, az idegenforgalom legfontosabb mozzanata az utazás. Ez teremti meg a különböző közlekedési eszközöket üzemben tartó állami, vagy magán társaságok, cégek közötti versengést az utazóközönség minél nagyobb elhódítására. Nem volt ez másképp a két világháború közötti Magyarországon sem. Az IBUSZ, a MÁV és más állami, vagy magán közlekedési vállalatok turizmus céljaira szolgáló utazásokra mind kidolgozták saját kedvezményrendszerüket. A korszak legsikeresebb, legtöbb utazó által igénybe vett szolgáltatása a MÁV filléres vonatai voltak. Az elnevezés tükrözi a lényeget: turizmus céljaira rendszeresített kedvezményes jegyekkel igénybe vehető vonatok. Az ötlet már az 1930-as évek elején sem volt új és nem volt magyar. Az első világháború után Olaszországban és Németországban vált kedvelté ez az utazási forma, de különböző módon Európa majdnem minden országában létezett. Magyarországon az 1920-a évek közepétől terjedt el és reneszánszát az 1930-as években élte. A 32 Felsőmagyarország, 1934. 3.18. sz. 33 B.-A.-Z. m. Lt. 1906. 4155/1940.