Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

tat, és minden segéd aki munkába áll. A segédek csoportja kül- és beltagokra oszlik; kültag az a segéd, akinek mestere nem tagja az ipartestületnek, de önként vállalja a tagsággal járó kötelezettségeket, beltag az ipartestületi tagnál dolgozó segéd. Az alapító mesterek szerint az egyesület az ifjúság művelődését, haladását, erkölcsi fejlődését és nem utolsó sorban az összetartást volt hivatva előmozdítani. A nemes cél érdekében az egyesület a segédeknek betegség, vagy véletlen baleset esetén segély fizetett, az átutazó segédeknek fogadót üzemeltetett és olvasóköri minőségében társas összejöveteleket, felolvasásokat, vitákat rendezett, folyóiratokat járatott és „egyáltalán a művelődést" szorgalmazta. Bevallottan célja volt az egyesületnek a segédek és munkaadók között a kölcsönös jó viszony fenntartása. A művelődési feladatok előtérbe kerülését jelzi, hogy 1900. január 14-én az énekkar kivált az anyaegyesületből és Iparos Ifjúsági Egyleti Dalárda néven önállóan működött tovább.

70 A dalárda a polgári dalkörök mintájára alakult, elsődleges célja a közszereplés volt; hazafias ünnepségeken, temetéseken, nyilvános és zártkörű estélyeken, jótékony célú rendezvényeken és hangversenyeken képviselni az iparos ifjúságot. Az iparosok kezdeményezését a kereskedők 1888. október 1-én követték, a mesterek szervezte egyesület Miskolci Kereskedők és Kereskedő Ifjak néven kezdte meg működését 1889. januárjában.

71 Ellentétben az iparosok egyesületével segélyezési feladatokat ez az egyesület nem fogalmazott meg, céljai alapján társaskör, ahol a művelődés, önképzés mellett a kereskedő szellem ápolása, az összetartás erősítése jelentette a megoldandó feladatot. A széles működési kör együttjárt a tagság összetételének kiszélesítésével is; az önálló iparosok mellett tagok lehettek a kereskedelemben alkalmazottak, tekintet nélkül arra, hogy volt-e kereskedelmi szakképesítésük. Az 1901. évi nyilvántartás megfogalmazása szerint: „Főként alkalmazottak tagjai és jellege is ilyen. Csekély súllyal bú. Egyúttal társaskör is."

72 Az egyesület alkalmazott jellegét tovább erősítette, hogy 1908-ban az önálló kereskedőket tömörítő Kereskedelmi Testület alapszabályát fogadta el az egyesület, s így ténylegesen nem volt más, mint alárendelt szerepre ítélt olvasókör. A segédek és alkalmazottak két egyesületének tagjai sorából kimaradt az önálló mesterek mellett dolgozó ifjúság egy jelentős csoportja: a tanoncok. A nehézsorú, fizikailag és szellemileg támogatásra szoruló tanoncok védelmére országos egyesület alakult 1912-ben Iparos és Kereskedő Tanonc Otthonok Országos Egyesülete néven.

73 A szegénysorú tanoncok segélyezésén túl az egyesület tagjainak életük minden területén megpróbált segíteni; ápolta az elszakított családi kötelékeket, támogatta a szülőföld iránti ragaszkodást, vállalta vallási és erkölcsi nevelésüket, testi épségüket és egészségük óvta és sportolással fejlesztette, de gondoskodott az általános és szakirányú képzésükről is. Általában célul 70 B.-A.-Z. m. Lt. IV.829. 6.191/őrz. 71 B.-A.-Z. m. Lt. IV.829. 4. 50/őrz., 8. 656/őrz., IV.1905/c. 6459/1897. 72 B.-A.-Z. m. Lt. IX.201.173/1901. 73 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1925/b. 13.dob/5.