Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

tartás alul vonták ki magukat. Ép azért a possessionatus urak közé való felvételt kívánatos dolgonak tűnt fel mindenki előtt. Miskolc városa 1715. december 9-én tartott tanácsülésében el is határozta, hogy mivel némely becsületes emberek a possessionatus urak közé óhajtanák magukat felvétetni, a szegény nemesek kárára és sérelmére, tehát az ilyeneknek possessionatussága ellen a vármegye törvényesen contradicál. Amellett az ilyeneket mind kvártélytartásra, mind egyéb közönséges terhek viselésére, mint eddig, rá kell szorítani.

106 1718-ban azok a possessionatus urak, akik a szegény nép terheinek segítésére a jövendő visszatérítés idejéig a nagy nyomorúságban pénzt adtak össze, a következők voltak: A miskolci járásban: a tapolcai apát 50 rénes forint, a sajóládi rezidencia 30, a diósgyőri kir. uradalom 200, gróf Szirmay 100, Szepessy Márton 50, Szepessy István 20, Szepessy János 100, Dőry András 50, Aszalay Ferenc 30, Seres György 30, özvegy Szirmayné 50, Kecskeméti Miklós 6, Komjáti Ádám 10, Gundelfinger Dániel 10, Ballá Zsigmond 50, Deák Ferenc 40, Bay Sándor 60, Bikk László 10, Váliné úrasszony 10, ecsegi Pap István 50, Beller Frigyes 40, Vácziné úrasszony 10, özvegy Hosszúfalusyné 10 forint. Az ónodi járásban: az Aspremont uradalom 150, a jezsuita atyák 60, a cserépi uradalom 20, főtisztelendő Zorger ur 20, a szeminárium 10, Bokány János 20, Bokány Zsigmond 12 forintot. A szentpéteri járásban: Szentpéteri Imre 80, Becskeházy Zsigmond 30, Kassai János 20, Ónodi András 10, Sallai Mihály 20 forintot. A szendrői járásban: gróf Csáky Zsigmond 50, Castelliana úrasszony 100, L'Huillier úr 50, Dujardin úrasszony 50, a váradi káptalan 50, özvegy Györkyné 20. Tisztviselők: Borsy Mihály alispán 100, Szathmári Miklós helyettes alispán 60, Lendvai István főbiztos 100, Kovács Sámuel 50, Gyöngyösi Gergely 20, Tomka György 15, Óvári István 30, Szőlősi János 10 forint.

107 A nemesség a maga városi és vidéki kúriáiban, ha eleget tett kötelezettségének, úgy élt, mint „hal a vízben". A nagy jólét néha egészen elbolondította s úri függetlensége szinte mámorossá tette. Hadd illustrálja ezt egy esemény, amely 1725. október 7-ikén történt a bábái kúriában. Felsőputyai Bikk András rokonaival, Ötvös Ferenccel és Csiszár Istvánnal, miután Csege faluban úriszéket tartottak, betértek Bába faluba, azzal a szándékkal, hogy ott a gazda házánál megreggelizzenek. Amint ezt meghallotta Bay Sándor, ki szintén bábái földesúr volt, háromszor is átizent hozzájuk, hogy igen szívesen látja őket, térjenek be hozzá. Szabadkoztak, hogy már be van fogva s indulniok kell Miskolcra. De a barátságos unszolásnak végre sem állhattak ellent, átmentek s már kezdett alkonyodni, mikor befogattak, hogy induljanak. Bay Sándor, a házigazda már ekkorra alaposan beborozott; felhevült állapotában goromba szavakat vagdalt a vendégei fejéhez, amire Bükk András természetesen nem maradt adósa. Bay 106 Mjk. I. köt. 681. p. i°7Jk. XVIII. köt. 2,728. p.