Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Ö. Kovács József: Társadalomtörténeti kérdések és források a 18. századi Miskolc példáján

zabmennyiség (8) Batso Mihály neve mellett szerepel, majd Seres István és Sótzai István (6-6) következik. Említést érdemel az is, hogy a kölestermesztők sorában nem találkozunk iparossal, egyéb növénnyel foglalkozóknál igen. Az 1715. évi összeírás alapján közöljük a 3. sz. mellékletben az iparosok, kézművesek nevét. Mint 5. sz. táblázatunkban látható, a megszokottnak mondható 18. századi városi arányt mutatja a csizmadiák magasabb száma (23%). Őket követik még jelentősebb számban a mészárosok és a szabók. A korábbi állapothoz hasonlóan a kézművesek rendszerint állattartással és födműveléssel is foglalkoztak. 5. számú táblázat Iparosok 1715-ben (86 fő) csizmadia 20 fő 23% mészáros 15 17,5 szabó 13 15 kádár 6 7 varga 6 7 kovács 5 6 szűcs 4 5 takács 4 5 bognár 3 3,5 lakatos 3 3,5 borbély 2 2,5 gombkötő 1 1 késes 1 1 kötélverő 1 1 ötvös 1 1 szíjgyártó 1 1 Forrás: IV. 1501/b. Sp. XXI. V. 71/54. Igyekeztünk a pontatlanságokat is magában rejtő, de bizonyos tanulságok megfogalmazására alkalmas egyéb összevetést is elvégezni. Az 1711. és 1715. évi összeírások névanyagának egymás mellé helyezésével azt tapasztaltuk, hogy a nevek 45-50%-át lehet azonosítani. Talán még pontosabban fogalmazva, azt lehet mondani, hogy a népesség ugyanazon részét ismét Miskolcon írták össze. Mndez egyrészt jelentheti azt is, hogy eleve nehezen használhatók ezek az adóösszeírások, másrészt adataink ugyanakkor utalhatnak a lakosság igen jelentős mobilitására is. Azonban hangsúlyozni kell, hogy forrásaink a miskolciak kisebb-nagyobb csoportjaira vonatkozóan nem közölnek információkat. Újabb kísérletképpen 50 személy esetében megvizsgáltuk azt is, hogy 1711-hez képest négy évvel később hordóik száma, szőlőterületük milyen változásokat mutat. 6Ő%-uk esetében egyértelmű csökkenés tapasztalható, 12%-uk megőrizte helyét, míg 4%-uk esetében növekedés volt tapasztalható. Feltételezve, hogy a felmért