Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

pülés lakott részén szűnt meg, a határhasználatban és külsőségek minőségében az újkorban is konzerválódott a „későn jövő", „újabb" újvárosiak középkori eredetű diszkriminációja. A szántók nemcsak a gabonatermesztés határbeli helyei voltak, hanem a dézsmálás adminisztrációját is itt végezték. 1691-ben a miskolci nemesek panaszt tesznek az udvari kancelláriánál, mert a királydézsma beszedője, elmulasztván az előzetes tájékozódást, a „határokon lévő búzájok köziben kiment, és minden respectus, választás kívül, szabad földeken az miskolczi határra kimenvén, keresztben a búzákat megszámlálta". A kancellária határozata értelmében a nemes földekről ne szedjenek dézsmát, de „a paraszt fundusról, mikor keresztben van a búza, megszámláltassák... szalmástul, az mint a föld termi, a dézsmát exigállják" .

154 A miskolci szőlőhegyek topográfiájához - 18. század közepinél előbbi térkép nem lévén - elsődleges forrásként a dézsmajegyzékeket jelölhetjük meg.

155 Már a legelső ismert borregestrum (1549) a szőlőhegyek feltüntetésével vétetett fel, a további szőlőhegyek szerinti jegyzékek: 1577, 1578 és 1603. 1549-ben a jegyzékbe beírt 14(!) szőlőhegy szinte az ismeretlenségből pattan elő „teljes fegyverzetben", igazolva, hogy a királyi birtoklás majd kétszáz éve, s feltehetőleg már az előző századok körbeplántálták szőlővel a Szinva-patak völgyébe, a Bükk alatti vulkanikus dombok közé telepedett várost. A miskolci szőlőhegyek 1549-1603 A várostól délre A várostól északra 1. Szent György-hegy 5. Győrfele 2. Középszer 6. Kerekhegy 3. Ruzsin 7. Bedegvölgy 4. Örömhegy 8. Lyukó 9. Kálnás 10. Nagy ágazat 11. Kiságazat 12. Istenhegye 13. Bábonyibérc 14. Fermező A szőlőhegyek sorrendje az ötven év alatt nem változott, csak 1603-ban kezdték a dézsmálást a szokásos Szentgyörgy helyett a Bedegvölgyön, s az Istenhegyéről vágtak át a várostól délre fekvő Középszerre-Szentgyörgyre. A szőlőhegyek mindegyik ma is élő földrajzi név, s az volt a 18. század második felében is, ezért helyezhetjük el a 16. századi promontoriumokat Miskolc egyik IM B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XXII. 76. 155 A bordézsma-jegyzékek jelzetei a Magyar Országos Levéltárban (a továbbiakban nem hivatkozunk külön az egyes évek listáira): OL Reg. Dec. Borsod 1549/7, 1575/4, 1577/6, 1578/5, 1579/13,1581/20,1582/16,1583/19,1594/13,1597/8,1599/9,1600/8,1603/6.,