Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században
ken, melyek felett a város kommunitása rendelkezett. 1616-ban „Mihály kovácsnak adott az tanács egy míhelynek való földet az Szinva mentében, az Derék utcában, ' 128 Esztergaros(l) Lukács szomszédságában, kiért adott egy köbölt bort". 1690-ben egy másik Mihály kovács kereste meg a tanácsot, hogy „maga zálogos háza előtt varasunk közönséges földén adnánk egy kovácsműhelynek való helyet, holott építhetne magának műhelyt, az holott mesterségét (kivel életét, cselédét táplálhatni) űzhetné. Engedünk neki az megírt helyen az Szinyva mentében négy ölnyi földet elein kívül, szélességére három ölnyit. 129 1 668-ban a tanács Palóczi Jánosnak adott „az Szinyva mellett egy 130 darab földet, mellyen annak előtte Tamás kovács műhelye volt". A Kötelkönyv (1702) a Hunyad utca végén említ kovácsműhelyeket, a folyóvíz mellett köteleken kívüli fundusokon: „vagyon az Bük família vízimalma mellett egy fundus, mellyet mostan Nagy István kovács bír és házacskát is épített rajta" „Negyedik kötél: Két kovácsműhelyek: az malmok pataka mellett, egyik Mihály kovácsé, másik Nagy István kovács. Nincsen semmi pertinentiájuk, s kötélben sincsenek". A kovácsműhelyek a városkép jellegzetes elemei voltak, a miskolci mesterségek nagy részét azonban - kivéve a mészárosokét, akiknek egész utcájuk volt, s a molnárokét - a miskolci telkeken űzték, a házban illetve udvaron, így a nemes Dánffy Péter házánál nemcsak (varga)műhely volt, hanem külön cserzőház is udvaron (1670). 131 Az újkor első századaiban a miskolci középkori településrend legfontosabb egységei, az utcák megmaradtak, illetve a város szélén és a fontosabb centrumok között újabbak létesültek. A két város elkülönülése a 17. századra a településrendben teljesen eltűnt, Miskolc egyközpontú mezőváros lett, a centrum végérvényesen a Piacra helyeződött át. A városkép valódi városias elemei: a kőtemplomok és kápolnák már csak romokban éltek tovább, s a református egyháznak is egyetlen központja lett, az Avasi templom és a közeli parókia, iskola. Az újkori társadalom- és gazdaságtörténeti illetve a politikában bekövetkezett változások a házak minőségében, sűrűségében hoztak más képet. A nemesek megszaporodása, a vármegyei posszeszionátus nemesi réteg megjelenése Miskolc lakói között a zálogolt vagy nemesi jogon bírt kőházak megszaporodásához vezetett a fontosabb utcákon, illetve a telkek hosszában való megosztásához. A városba került zsellérréteg ugyanakkor a telkek végébe felhúzott igénytelen házacskákat szaporította, és a pertánentiás telkeken kívüli zsellérsorokat bővítette. Hogy a városképnek, város hangulatának mennyire velejárója lehetett a telkek zsúfoltsága, mutatja a pálos rend birtokainak 1628-as összeírása, ahol a pálos kúriában 13 ott lakó zsellért említenek (in possesione Miskocz cum curia no132 bilitari, quam ad praesens 13 inquilini inhabitarent). A városképben ez a kétirányú változás a szélsőségek hangsúlyosabb jelenlétét eredményezhette. Mind128 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 187. p. 12 9 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 391. p. 130 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 315. p. 131 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 9. köt. 580-581. p. 1 32 DOCUMENTA ARTIS PAULINORUM 1975. 3. füzet 75.
