Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

rintért bérelte szállását, de távollétében a tulajdonos leszaggatta az ablakokat, s az „ólmos ablakhoz megkívántató ólom és tzin portékák" elveszítése miatt 12 forint kárt szenvedett.

122 A dézsmaadó jobbágyok és zsellérek, kevésbé tehetősek háztartása azonban jóval szegényesebb volt, ezüst és cin (ón) portékák helyett csak fazekastermékeket használva, amint a Városkönyvben megőrzött egyetlen 16. századi hagyatéki leltár mutatja, amelyben a háztartási eszközöknél jóval nagyobb számban szerepelnek a gazdálkodás (gabonatermelés, szőlészet, sőt halászat) eszközei, s teljesen hiányzik a bútorzat, csak az ágynemű szerepel, mint értékes ingóság. „1578. Az László Albertné marhájának száma. Vagyon 13 tál, 16 tányér, 3 tekenő, 1 medence, 1 leszűrő, 3 vasnyárs, 1 sütőtekenő, 3 sajtár, 2 dézsa, 2 rézmozsár, 1 famozsár, másfél só, 1 átalag ecet, 2 derékalj, 5 fejel (párna) hajatlan, 1 borstörő, 1 hitvány gerezna, 3 fejsze, 4 kapa, 1 ásó, 2 kasza, 7 hitvány kapa, 1 homlító kapa, 2 öreg lánc, 3 csobolyó, 4 fúró, 1 kézvonó, 1 ó csipellős forgó karikák, 1 vasvilla, 2 kas, 2 lúgzó, 1 hüvely kés, 1 sarkantyú, 1 szőlőkés, 50 fő ecselt kender, egy kasban valami búza, egy átalagban is búza, 2 bokor gereben, 1 hitvány keszkenő kendő, 1 hitvány háló, 3 rossz 123 láda, 1 hordó félig lőrével, 4 üres hordó, 4 kád." A bútorzat igen egyszerű, valószínűleg festett darabokból állt. 1682-ben Sarnai Mihály zálogba adja a városnak a Városháza melletti másfél telkét minden tartozékával, s a puszta állapotban lévő házban az alábbi bútorzatot találták: „egy semmirekellő asztal, jó béllett lóca, három fogas, a kamarájában is jó két béllett lóca. Egy jó öreg asztal lába és fia nélkül való."

124 A karszék és lóca, mint legáltalánosabb bútordarabok a Városháza berendezéséhez is hozzátartoztak, 1678-ban a város hat karszéket vett 12 forintért, egy hosszú karszéket (lócát) 1,50-ért, az igényesebb székeket bőrrel fedték, mint a városba szállt generálisét is.

125 A kéménnyel vagy füstelvezető nyílással ellátott vályogból vagy paticsból összerótt helyiségeket, a kőházak konyháit általában egyszerű tapasztott tűzhellyel fűtötték, amely az asszonyok helye volt, míg az asztalnál a férfiak ültek, amint egy 1676-os vármegyei tanúvallatásból kiderül: „Fejír Boldizsárné, 33 éves, nemes személy: ...az Barta Márton uram házában láttam, hogy az asztalnál ott ült mind Barta Márton, s mind Aszalós István, az hogy ollyan alkalmatlan szót hallót126 tam volna, nem hallottam, mivel én az tűzhelyen ültem, asszonyember lévén. „ A konyha és pitvar leggyakoribb bútordarabja az asztal mellett a „ tűzhely előtt való 127 lóca" volt. A miskolci házak nemcsak lakóhelyek, a házi gazdaság helyszínei voltak, hanem a kézművesek és iparosok műhelyei, munkahelyei is. Az egyik leggyakoribb foglalkozását, a kovácsmesterséget nem a klasszikus miskolci telkeken űzték a kovácsok, hanem általában vízközeli, a telkeken kívül eső helye122 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 7. köt. 258. p. 1

23 VÁROSKÖNYV 140. sz. 124 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 1682. jan. 20. ™ NYÍRY D. 1927-1928.116-177. p. "

6 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. XVIII. XI. 50. ™ B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 9. köt. 580. p.