Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

rója lett. 1676-ban Aszalós Szabó István és Barta Márton atyafiak is egy telken éltek, s Aszalós (feltehetően a kapu felőli rész birtokosa) hiába hagyott az udvarán „elegendő és tágas szekérútnak való földet", hogy atyafia a csűröskertjébe behajthasson, Barta Márton szolgái mégis levágták fejszékkel Aszalós veteményeskertjének sövényét. Egy előző perből (1670) az is kiderül, ezt a Meggyesalja utcai nemesi fundust, udvart és kertet négy felé osztották, s a negyed részt a házzal, szilváskerttel és veteményeskerttel együtt két gönci hordó borért vette 118 zálogba Barta-Varga Márton. 1598-ban Gombos András házát is megosztja a város tanácsa, hogy mindkét örökösnek legyen „háza", kamarája és külön pincéje, udvara: „Az első házat pitvarostul Hadi Andrásnénak osztottuk, ugyanott az komorát, az első pincét az első házhoz. Az hátulsó kőházat Gombos Andrásnak az kis holttal együtt és az hátulsó pincével. Annak pedig azon pincetorokhói rendeltének ajtót. Azon okáért rendeltük penig az hátulsó házhoz az kis holtot, az nagyobbik komorát az első házhoz, ez okáért, hogy az hátulsó ház jobb épület az elsőnél. Ugyanazon kőházhoz mértünk mellette egy komora helyet, ismég túl mellette az első házhoz egy udvarhelyet, ismég ugyanott napnyugatról e<^j kertet adtunk Gombos Andrásnak, napkeletről való részét az első házhoz hagytuk." A kőházak fedőanyaga mindenképpen a zsindely volt, de a miskolci vagyonos réteg ritkán a borházak, a hegyoldalba vájt kőlyukak elé épített „pincék" tetejét is zsindellyel fedte. 1696-ban egy birtokosztálynál három miskolci pince (Tölgyfás, Zálogos és Hóhér bástya nevezetűek) közül az egyiket, amely Dőry Sára és Zsófia asszonyoknak jutott, „sindelyes pincének" is nevezik, s ez az osz120 tálynál „jobbnak ítéltetett 30 forinttal", mint a többi. A miskolci elit több ingatlannal is rendelkezhetett a városban, mint a possessionatus nemes Boldisár család, amelynek 1695-ben a Piacon nemesi háza volt (domus avitica in foró), az Újvárosban pedig több telket magában foglaló, nagy gazdaságot kiszolgáló majorháza (villica in Ujvaras). A piaci ház a család rezidenciája volt, melyet drága üvegablakokkal szereltek fel. Boldisár Istvánné hagyatékáról azonban az egyik örökös, Boldisár Zsigmond leszereltette az ablakokat, melyeket „a megholt asszony csináltatott nemrégen, melly üvegablakokat zsákba dugatván küldött fel háton az pincébe", pedig az ablak a ház tartozéka (appertinentiája). Nemkülönben elvitte azt az értékes fiókos asztalt is a többi örökös elől, „melly abban az első házban szokott lenni rend szerént", de még a „kívül fűtő kemencze szájához való vasat is", mint értékes felszereléseket. A kőboltozatos házak értékes kívülről fűthető cserépkályhája, bútorzata mellett a Boldisárok ezüst 121 poharak, kanalak és más ezüstneműek felett is osztoznak. A 17. század első felében a Piac utcai nemesi házaknak értékes és látványos tartozékai voltak az üvegszemes ablakok, amint Tsekefalvi Petemé vármegye előtti panaszából kiderül. Mint a Piac utcában lakozó nemes Szabó Mihály taxása, férjével évi 14 fo"

8 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. XVIII. XI. 50. és IV. 501/a. 9. köt. 379-383. p. "

9 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 183. p. 120 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 13. köt. 507. p. ™ B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 13. köt. 501-502. p.