Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században
akár nemes lakott rajta, a településrend egységének, a teleknek függvénye volt. Az a tény, hogy egy királyi holdon négy telket is kimértek, a miskolci fundusokat viszonylag szük, hosszú szalagtelkekké tette, így a ház bővítése inkább az udvar felé, mintsem az utcai fronton valósult meg. Ugyanez a városképben a házakat szorosan egymás mellé helyezte, városias, egybefüggő képet kölcsönözve a miskolci főutcának. Az épületek értékét és minőségét leginkább az növelte, ha kőből épültek, az adásvételek, inscriptiók sokszor ezt az egyetlen tulajdonságot rögzítik, hasonlóan a középkori oklevelekhez. A miskolci elit lakóhelye ilyen kőház volt, mint 1669-ben nemzetes Veres István és Veres Borbála, Kaposi István rimaszombati első lelkész felesége Öröksége. A Veres Andrástól maradt kőházat úgy osztották meg, hogy „az első részétől, tudniillik az utcátúl fogyást, az sütőháztól innét mintegy öt arasznyival fele közepi, pincéjével és padjával együtt, úgy mint az első Fejérház és pitvar Kaposiné asszonyomnak, attúl fogvást peniglen azon kőháznak hátulsó végéig való hasonfele, azon hátulsó házak és boltok alatt lévő pincékkel együtt Veres István urnák jutottanak. Azon túl lévő két istállók peniglen az csűrös kertkapu szulákjáig Kaposiné asszonyomnak, Ismét azon túl az csűröskertnek, csűrnek és veteményes kertnek napnyugat felől való medietássa Veres István úrnak, napkelet felől való medietása Kaposiné asszonyomnak jutottanak. Az csűrös kerttűi fogII 103 vást való udvar mindazonáltal őkegyelmek között közre maradott mindenütt.' A telek felosztása mutatja, hogy az épületsor utca felőli része, a Fejérház minőségében sőt színében is elvált a többi, hozzáragasztott építménytől. Az első házhoz pitvar is járult, s előtte sütőházat építettek az udvaron, ahol az épületek mögött istállók voltak, közel az utcai kapuhoz. A telek gazdasági részéhez a csűröskertbe vezető kapun jutottak, ahol a terménytárolók és ezek udvara (csűröskert) mellett veteményeskertet létesítettek, de az udvar még ezen túl is folytatódhatott. 1601-ben Szerafin Imréné Bakos Dorkó főutcái házának kertjét adja zálogba Szabó Bálintnak 120 forintért: „uramtul, Szerafin Imrétűl maratt ház után való udvaromon való kertemet, melly kert vagyon oda hátra, azon pijaccon valló háznak udva, a 104 ran . A Veres örökösök osztozkodása azonban folytatódott, mivel a hátulsó részhez még egy araszt hozzámértek az elsőből, „avégre, hogy Veres István uram ott valamely konyhácskát csinálhasson", a pincéket pedig úgy osztották meg, hogy „az első pince egészen bojthajtásos torkával és az felette való bolttal az másik öreg pince faláig éppen Kapossi István uramnak és feleségének jutottanak. Az hátulsó része az háznak az házakkal és alatta való egész pincével együtt Veres István uramnak jutottanak." 105 A bolt jelentése önmagában is jobb minőséget jelent, hiszen kővel boltozott szobát értettek rajta, megkülönböztetendő a kamara nevű szobácskától, amely kisebb, inkább romlandó anyagból (patics, vályog, fa) készült helyiség volt. Palóczi Jánosné éppen azért lehetett szemtanúja egy éjszakai paráznaságnak, amely az udvaron lévő ólban majd a házoldalban esett, mert a Hajdúék i° 3 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 5. köt. 494-95. 104 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. Sp. 1.1. k. 20. i°5 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 5. köt. 494-501. p.
