Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

A „legkelendőbb" ingatlanokról készült összeírások Miskolc szinte teljes 17. századi utcajegyzékét tartalmazzák (3. ábra), kivéve a zsellérsorokat, hiszen azok felett nem a földesúr, hanem a város és a kommunitással szorosan összefonódott egyház rendelkezett. A telkek az inscriptiós levelekben és az ingatlanok adásvételénél általában az utca és telekszomszédok megnevezésével szerepelnek, pedig Miskolc topográfiájában egy ősibb „erő" is összekötötte és meghatározta a házakat: a kötél vagy kötél. Ez az eredetileg földmérő eszköz a település beltelkeinek középkori kimérésére utal, amikor valószínűleg 1 királyi holdat kerítettek körbe és osztottak meg négy jobbágy teleknek. A négy telek nemcsak a belsőségben, hanem a határban is együtt birtokolt, de a középkori források elégtelensége miatt erre csak következtethetünk. A kötél így nemcsak a mérőeszközt, a földmértéket (= 1 királyi hold) hanem a beltelek utáni határrészre vonatkozó jogosultságot is kifejezte. Az első miskolci telekkönyvben, a Kötelkönyvben négyesével, kötelek szerint írták össze a telkeket, 70 számozott kötélben, de a város megváltása miatt elkészített összeírás előtt valószínűleg ősi módon, számozás nélkül használták, mivel mindenki tudta, ki az másik három, akivel egy kötélben van, mint 1666-ban is egy vármegyei tanúvallatás során: „...az néhai Kovács Boldisár háza fundusa, mellyen mostan Kún Pál lakik, ha által ment-é az Pece folyásán, mint az két fél szomszédgya, akivel ugyan egy kötélben vagyon? Tállyai János: ...azon háznak az fundusa is szintén annyira terjed ki, mint az két fél szomszédé. Bencsik István: ...az őkegyelme fundusa is szintén annyira megyén ki, mint az enyém és az több szomszédoké."^® Ugyanezek a kötelek a határban is öszszetartották a jobbágyokat: „Szabó Miklósné adott egy ortványt Húsvéth Istvánnak öt forinton, mely ortványnak napkelet felől vagyon szomszédságában Domonkos Gergely né földe, napnyugatról az Vitéz János kötelek" }^ A kötél azonban megmaradt mérőeszköznek is, amikor 1694-ben Dőry Ferenc örökösei között osztályt tettek egy szőlőben, „kötéllel mérték a két részt, mind afelin, mind a közepin, s mind 102 az allyán a két rész szőlő egy arányú volt". A kötelek teremtette összetartozás, amely a gazdálkodásban és a telkek tulajdonában meghatározó volt, a városképben csak a telkek hasonló nagyságában mutatkozott meg, egyébként rejtve maradt. A telkek egymásmellettisége, utcák szerinti tagozódása, ama topográfiai sajátossága, hogy a házak az utcára néztek, a telek, udvar vége pedig a folyóvizekre futott ki, a középkor öröksége volt, de hogy új mellékutcák nyíltak a házvégek során illetve a vizek mentén (Kandia, Piacszer, Tetves Lépese), már az újkori településrend terméke. Boltok és kamarák A városkép meghatározó elemei azonban a többszáz telkes városban az újkorban is házak maradtak. Az átlagos miskolci lakóház, akár jobbágyi rendű, i°° B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. XVII. I. 46. 101 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 219. p. 102 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 13. köt. 280. p.