Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

jen. Miskolc dúlása viszonyítási időpont a Bükkalja korabeli közvéleményében is. 1576-ban egy Mezőkövesd és Szentistván közötti határperben a környékbeli jobbágyok úgy idézik Miskolc éppen egy emberöltővel előbbi dúlását, mint a helyi időszámítás egyik kezdetét: „Nagy Gergely, püspöki: Miskolc rablása előtt jött ide Püspökre lakni. Zekel Tamás, püspöki: Miolta Pest alatt Piriny Péter megfogták, azolta lakik ott, Miskolc rablása után való nyáron arattam itt." Ugyanebben a tanúvallatásban az országos köztörténet hasonló eseményei is viszonyítási időpontok, ami azt igazolja, Miskolc égését az emberek emlékezete felsorakoztatta a hódoltság kezdetének tragikus eseményeihez: „Konya Benedek, püspöki: Miolta Budába szállott a török, azolta lakik Püspökin. Nagy Tamás, püspöki: Nándorfejérvár elveszésin gyermek, mikor Buda elveszett, akkor jött Püspökire lakni. Vargha Lőrinc, püspöki: Eger szállása után jött Püspökire."

7 Miskolczi Csulyak István miskolci származású, 1584-ben, 40 éves korában elhunyt atyjának, Miskolczi Csulyak János liszkai prédikátornak sírversében (Epitaphium) apja születésének baljós körülményeit megidézve, egyben Miskolc égésének költői víziója is megjelenik: Végzetes órájában szülte a pátria: MISKOLC, Vadságát amidőn elsőként látta töröknek, S templomai lángoltak a Mennydörgőnek az égre.

8 A sírvers templomokat említ, vagyis a prédikátor családi legendáriuma is úgy őrizte meg, hogy 1544-ben Miskolcon mind az újvárosi Boldogasszony, mind az óvárosi Szent István templomot felégette a török. A pusztulás mértékét nemcsak a két templom felgyújtása mutatja, hanem az adóelengedés is. 1552ben az adót, a „rovást" elengedi az uralkodó, mondván: „1./ A Város (Oppidum): Az miskolciaknak királ levele vagyon, nem adnak ravást, mert még ki nem telt az szabadság. 2./ A Meggyesalja, Hunyad, Kiskassa utcák (Platée): Ezeknek királ megadta szabadságokat, nem adnak ravást." Az adóelengedést a török pusztítása magyarázza, a telekpusztulást is, de azt már nem, hogy 1563-ban az Újvárosban a telkek 14,4 %-a puszta, míg az Óvárosban csak 1,3 %-a. Ez jelentheti, hogy az Újvárost nagyobb mértékben érte a tűzkár 19 évvel azelőtt, de még inkább, hogy az Óváros, a Piac környéke a város elit része volt, ahol hamarabb újranépesedtek a telkek, ahol érdemesebb volt a gazdaságokat regenerálni, s ahol a lakóknak erre nagyobb tehetségük is volt. Az Óváros kúriái is a Piac környékének előkelőségét mutatják. Az urbárium a miskolci zsellérutcák első és legteljesebb összeírása, s nemcsak az utcák nevét (Piatea Mindszenth, Papszer, Tóth Ucza et Pecze), hanem az itt álló zsellérházak lakóinak kötelezettségeit is felsorolja: „Mindszent utca. Az ispotályhoz tartozik, 22 zsellérháza van. Az ispotályról való gondoskodás két polgár feladata, akik évenként kötelesek számadást adni. Papszer, Tót utca és Pece. Ez a három 7 MOL P108 Fasc. L. No. 251. ^Tempore fatali peperit quem patria MISKOLCZ,/ Tunc cum Turcarum primus saevissima sensit,/ Vincula, et arserunt nitidissima tempia Tonantis. MISKOLCZI CSULYAK I. é.n. 147.