Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

doztatni stb. merészlettek", egymás után máglyára kerültek.

13 1722. február 12én Balog Éva daróczi asszony „hol kutya képében, hol pedig más állat s ló képében sokakat a tiszta életűek közül megragadván bizonyos napokig hordozván, némelyeket lábukban és egyéb tagjaikban megrontván és ismét nyavalyákat rendes módja és természete felett haragjában meggyógyítván" a tanúvallomások útján, „boszorkánysága és ördöngös bűbájossága következtében" elsőbben hóhér által megkínoztatott és azután megégettetett.

14 1723. december 2-án folyt le egy nagy sereg tanú kihallgatásával a következő boszorkányper: Minthogy Geszten lakó Ruszka Zsófi némelyeket megrontott s rajtuk sebek törtek ki, noha boszorkányságért halált érdemelne, de tekintetbe vétetvén régi raboskodása, a vármegyéből kicsapatik, és ha többé itt találtatik, minden törvény nélkül meg fog égettetni.

15 Förtelmes bűnnek bélyegezte ez a kor a paráznaságot, melyet Isten törvényei is szigorúan tiltanak. Az olyan asszony, kit paráznaságon kaptak, hóhér kezébe került s bűnének mértéke szerint vagy megvesszőztetés, vagy halál lett a büntetése. 1716-ban például Botos Ádám és Tordai Panna, minthogy ez utóbbinak férjét kegyetlenül meggyilkoták, hogy annál jobban paráználkodhassanak, fővételre ítéltettek.

16 Ugyanebben az évben Szendrőn Tompos Kata paráznaságra célzó (jóllehet világosan paráznasága nem comprobáltatott), alkalmatlan és törvénytelen circumstantiákkal agregáltatván a következő büntetésre ítéltetett: először, vasárnap reggeli harangozáskor kalodába tétetvén, templomból való kijövetelig ott állván, másodszor akkor kivétetvén, eddigi botránkoztató életéről jobbulást ígérvén, kövesse meg a város népét.

17 Borjú Istvánné, minthogy német katonával paráználkodott (1724), hóhér által meg fog botoztatni, azután menjen az ura mellé, minthogy az gratiát kíván neki adni.

18 1727-ben Veres Borbála, Cseh Miklósné buja és éktelen paráznaságért 2 pénteki napon a város kerülői által Vékony János nevű szeretőjével együtt keményen megverettetnek s a város határából örökre kiűzetnek.

19 1728-ban Molnár Mihály és Domonkos Borbála éktelen paráznaságért mindketten mester által való fővételre ítéltetnek.

20 Mély emberszeretetről tanúskodnak azok az esetek, amikor kisdedet tápláló anyákat kell a hatóságnak paráznaság miatt elítélnie s a gyermekre való tekintettel megkegyelmez az anya életének s enyhébb büntetéssel sújtja. így 1715. szeptember 10-én a vármegye ítélőszéke Szabó Erzsébet parázna személyt, jóllehet maga is bevallja, hogy halált érdemelne, kisdedére nézve nem sententiázza halálra, hanem hóhér által keményen megcsapattatik.

21 Ugyancsak eként jár el 13 Jk. XVIII. köt. 1, 550-565. és 617. p. 14 Jk. XIX. köt. 519-525. p. is Uo. 815-828. p. 16 Jk. XVIII. köt. 1, 362. p. 17 Szendrői jegyzőkönyv, is Jk. XX. köt. 36. p. 19 Mjk. II. köt. 69. p. 2° Uo. 113. p. 2i Jk. XVIII. köt. 1,176. p.