Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

3. A nem artikulált helyeken magán istentiszteleteket tarthatnak, de a katholikus plébánosnak a stólákat megfizetni tartoznak. 4. A földesúri jogok a vallás ügyében épségben maradnak, azzal a kikötéssel, hogy ha valamit tenni vagy változtatni akarnak, őfelsége engedélyét kell kikérni. 5. Megengedtetik a protestánsoknak, hogy maguknak superintendenseket választhatnak, de a király erősíti meg őket. Ezeknek kötelessége az alájuk rendelt papok erkölcseire felügyelni és az engedetleneket megfenyíteni. Egyebekben a katholikus minisztereknek, világi hatóságnak legyenek alárendelve s a katholikus esperesek vizitációkat tarthatnak náluk. 6. Aki az ágost vagy helvét hitvallásról áttér a katholikus vallásra, ha újra vissza merne térni, szigorú büntetés alá esik. 7. Mind az artikuláris, mind a nem artikuláris helyeken a vegyes felekezetű házasokat a katholikus parochus esketi össze. 8. A katholikus ünnepeket a protestánsok is megtartani kötelesek. 9. Bírák, tisztviselők és ügyvédek Szűz Máriára és minden szentekre tartoznak esküdni. Borsod vármegye protestáns rendéi kétségkívül nagy megdöbbenéssel vették tudomásul e királyi rendeletet, mely minden reményüket halomra döntötte. Nem is hagyták annyiban a dolgot; mikor a rendeletet a megyegyűlésen felolvasták s elhatározták, hogy községenként fogják kihirdetni, felemelkedett Dőry András és a helvét hitvallásúak nevében kijelentette, hogy az ellen Őfelségéhez folyamodással fognak élni.

56 A folyamodást bizonyára fel is terjesztették, de annak nem lett többé semmi foganatja. A Carolina resolutiónak azonban meglett a protestánsokra nézve az a haszna, hogy egyházi tekintetben szervezkedtek és superintendenseket választottak. 1735-ben Miskolcon az egyház a város tanácsa alul kivonta magát és önkormányzati alapon rendezkedett be.

57 A Tiszáninneni kerület első püspöke * lett. Ez a királyi resolutio hatalmas fegyvert adott a katholikus papság kezébe, mely sietett is azt céljaira kihasználni. 1737-ben tiltakozást olvasunk a katholikus ünnepek meg nem tartása miatt;

58 1738-ban a szent egyház és Isten választottainak gyalázása miatt a szilvási prédikátort 2 pénteki napon elszenvedendő 100-100 botütésre ítélték; ha a büntetés kiállása végett meg nem jelenik, proskribáltatik.

59 A szegény prédikátor bizony ez utóbbi megoldást választotta. 1739ben a püspök felhívja a vármegyét, hogy Sály és Gelej falvak által újabban, a királyi resolutio ellenére alkalmazott prédikátorokat hatósági úton távolítsa el. A 56 Jk. XXI. köt. 69-73. p. 57 Sárospataki Füzetek, 1859. 976. p. [A név helye a kéziratban üresen maradt.] s» Jk. XXII. köt. 359. p. 59 Uo. 748. p.