Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Iglói Gyula: Miskolc környékének katonai leírása 1854-ből

SÍKSÁGOK Név A Miskolcz-i síkság a Sajó-folyó és a Szinva (patak) között Fenyegeti-e árvíz, (ha igen) mi módon és mikor? Tavasszal és a nyár derekán, amikor a Sajó és a Szinva kilépnek medrükből. A vízár (áradás) eléri Miskolcz keleti végénél kezdődő és Besönyö-nél végződő kis hátságot, s elönti a közbenső területet. Mikor képződik (felette) erős köd? Késő ősszel, azután a tél folyamán, ha örülírása ; a gyalogság számárai A síkságot két részre osztó hátság, amely a Szt. Péter felé vivő úttól 600 lépésnyire, azzal majdnem párhuzamosan húzódik, s amely a folyó irányában elterülő síkság felett uralkodik. Az első (harc) álláspontot ezen a hátságon kellene felvenni; visszavonulási lehetőség: az Akasztófahegy felé. Az állások k a lovasság számára Az átkelőhelynél, ha egyes csapatok átkelnek a Sajón, hogy ezeket megrohamozzák. Miskolcz ellenében: ha az Akasztófa-hegyet gyalogság és tüzérség szállja meg, akkor a síkság marad a lovasosztagok számára. a tüzérség számára A folyón való átkelés kikényszerítésére, vagy az ellenség átkelésének megakadályozására, a lovassági és a gyalogsági ágyúkat eredményesen lehetne használni; az állásokhoz kötött lövegeknek azonban távol kell maradniuk, mert visszavonulás esetén ezeket csak nagy nehézségek árán lehetne az Akasztófa-hegy magaslataira vontatni.