Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Iglói Gyula: Miskolc környékének katonai leírása 1854-ből

A Sajó-síkság, e folyó két ága között A Hejő-síkság, Csaba és Kis-Tokaj között Amikor megérkezik az árvíz, akkor a sziget csaknem teljes egészében víz alá kerül. Csak a 8-12 láb magas töltésen haladó kassai országút marad szabadon. Tartós esőzéskor és akkor, amikor a hegyekben olvadás van. A víz sokkal lassabban húzódik le, mint a Sajó (ár-) vize. A legerősebb mocsarak: a Csabától keletre esők, csak a legszigorúbb télben fagynak be. Langyos az idő; reggel és este. A (had-) mozdulatokra hátrányos átmetszései miatt, a sok száraz és vizes árok miatt, amelyek összeköttetésben vannak a mocsaras helyekkel. Viszont kedvező a járőrök és a tartalék száma. A Szinva és a Hejő-patak között, Szirma irányában száraz szántóterület (húzódik). (Harc-) álláspontot lehetne venni azon a kis hátságon, amely a Pesth-i országút mentén húzódik; itt azonban a visszavonulás lehetősége veszélyben lenne. A síkság átmetszései miatt, csak futár(jelentőfutó) szolgálatra, s - az országúton - járőrszolgálatra alkalmazható (ti. a lovasság). A lovasságot a Szinva és a mocsarak között be lehet vetni. Csabától keletre a mocsarak miatt használhatatlan a lovasság. Csak a hidaknál, s akkor, ha azok körül vannak sáncolva. Mindkét híd egyidejűleg kiemelkedő pont is, ahonnan az egész szigetet át lehet tekinteni. Ugyanez érvényes itt is, amit fentebb a gyalogsági és a lovassági ütegekről elmondottunk a Miskolcz-i síkságon lévő Sajó-átkelőhely viszonylatában. Álláshoz kötött ágyúkat itt sem lehet használatba venni.