Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Csesznák Ildikó: A miskolci belvárosi református templom története az alapkőletételtől annak felszenteléséig

dúltak. A fenyőfákat Tokajból, a keményfák egy részét Barabásból, másik részét pedig Lúcról hozatták. Egy 1799. évi bejegyzés szerint a tető 850 Rhenesforint és az ácsmester igen csekély nyereségével készültessen el. A számadásokból válik biztossá, hogy a tető borítására fazsindelyt

27 használtak. Egy 1789-ben kelt bejegyzés szerint, ebben az évben 8159 fehérfenyő zsindelyt és 28.500 zsindelyszöget vesznek inventáriumba. Bár erre utaló adatok nincsenek, de köztudott, hogy általában kátránnyal vagy karbolineummal

28 itatták át a vízhatlanság és a tartósság érdekében. Az épület mennyezete boltozatos, amelyről a projektumok már 1802-ben elkészültek. Eszerint a bolthajtás módja a templom tetejének felemelése vagy a boltozat fészkeinek lejjebb való bocsájtásával készüljön el. Ugyanebben az évben találkozunk a padlásolás tervezetével is. A templom egyhajós belső terének méreteit egy 1796-os bejegyzésből tudjuk meg, amely az elkészítendő asztalos munkákra vonatkozik. Eszerint a hajó hossza 21 öl

29 és 1 1/2 sukk, amely átszámítva 40,185 méter, szélessége pedig 7 öl, azaz 13,23 méter. A kialakítására vonatkozó információk sokkal kisebb részét teszik ki a jegyzőkönyveknek, mint a külső építészetre vonatkozóak. A belső építészet műremekei közé tartoznak a késő barokk stílusban épült karzatok. A bejárati oldalon egy kétemeletes, háromnyílású, a nyugati és az északi oldalon pedig egy-egy egyemeletes található belőlük. A falazott szerkezetű karzatokkal kapcsolatos első információ 1806-ból való, amikor is a gyöngyösi kőműves mesternek, a templom építőjének, Rábel Károlynak bemutattatott az építendő karzat két rendbeli változata. A két terv közül közmegegyezéssel az fogadtatott el, amelyik téglából rakandó oszlopokra van lerajzolva. Ekkor döntötték el az oldaltkarok megépítését és azt, hogy a karzatokhoz vezető grádics

30 fából fog elkészíttetni méghozzá úgy, hogy a két végét kőbe rakják, a karok könyöklőjére pedig a kőfalon felül deszkát rakatnak. A templom legimpozánsabb alkotásai közé tartozik a katedra, amely aranyozott, faragott copf

31 díszítésével a klasszicista ornamentika stílusjegyeit viseli magán. Eredetileg masszív márványkőből akarták elkészíttetni Ádám János, tarkányi kőfaragómester terve szerint, de ez a késői, 1808-as megrendelés miatt nem készült volna el a felszentelésig, így a konzisztórium átmenetileg fából határoztatta el megépítését. Az ablakokra vonatkozó adatok legnagyobb részt abból az 1796-os asztalosmunkákra vonatkozó bejegyzésből való, amely a templombéli székek egy részére vonatkozó megrendeléseket is tartalmazza. A megrendelés három pontba szedi az elkészítendő ablakokat és azok árait. Az első punctum kilenc 1 sukk 27 Tölgyfából, vörösfenyőből, ritkábban lucfenyőből készült 2-2,5 cm vastag, 10-25 cm széles és 50100 cm hosszú tetőfedő elem 28 A kőszénkátrány lepárlásakor visszamaradó olaj 29 Régi hosszmérték, 1 öl = 1,89 méter 30 Lépcső 31 A rokokó kedvelt építészeti dísze az antik eredetű levélfüzér, amelyet II. Frigyes és II. József parókás hivatalnokai után neveztek el copf-stílusnak