Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Csesznák Ildikó: A miskolci belvárosi református templom története az alapkőletételtől annak felszenteléséig
jezni a falak felrakását, mert félő, hogy a már eddig meglévők megrongálódnak, s az abból keletkező kár biztosan jelentős lenne. A munka teljes befejezésére csak 1798-ban került sor, azaz az alapozástól eltelt 12 esztendő múlva. A falat 1796-ig kemény kőből építették, amelynek színe a jegyzőkönyvek szerint fehér volt. A szövegekből az is kiderül, hogy ezt a követ a környéken bányászták, így csakis mészkőről lehet szó, amelyet a kőművesek még ma is kemény kőként tartanak számon. Külön szólnak a források az ún. kemény faragott kövekről, amelyeket darab és sukk 21 szerint kellett bejegyeznie az inspektornak. Egy 1803-ban kelt bejegyzés szerint a faragott kövek száma 384 sukk, 10 col 22 , ára pedig 96 Rf 23 és 9 1/2 Kr. 24 Ezek a kövek annyiban különböznek a kemény kövektől, hogy ezeknek minden oldalát megmunkálták, így természetesen az áruk is magasabb volt. Hibás kezelésükért pénzbeli büntetést róttak ki, így történhetett, hogy egyszer magának a kőfaragó mesternek, Kaczesperger Jánosnak is fizetnie kellett azért, mert egy egész darab faragott követ alkalmatlan helyre tetetett. Az építés történetével foglalkozó könyvek szerint a kőfaragást lapos, hegyes, fogas kalapács és véső, fúró és fűrész segítségével végezték, a mesterek pedig munkájuk elszámolása céljából betűszámokat vagy geometrikus formákat véstek a kövekbe — ezek az ún. kőfaragójegyek. A faragott köveket elsősorban a templom széleihez, oszlopok, valamint boltozatok építéséhez használták fel. 1796-ban elfogadták Scheidler Mihály, kőműves mester tanácsát, hogy a boltozaton felül teendő kőfalat lágyabb, ún. sárga kőből építsék tovább. 1798-ban egy konzisztóriális gyűlés alkalmával úgy határoztak, hogy a még hátralévő részt fehér kőből folytassák tovább. Az ott dolgozó kőműveseknek azonban az volt a javaslata, hogy továbbra is sárga követ 25 használjanak, amelyet végül is az egyháztanács jóváhagyott. A falépítés során mind a keményebb, mind a lágyabb köveket habarcs segítségével illesztették egymáshoz, amelyhez a szükséges meszet Diósgyőr határából és Mályinkából szerezték be. A fövenyt, a habarcs másik alkotóelemét és magát a meszet is hordókban szállították, árukat pedig garasban határozták meg. Magáról a boltozásról csupán annyit tudunk, hogy a klasszicizmusban oly divatossá vált csehsüvegboltozattal 26 oldották meg, és hogy 1796-ra már biztosan befejeződött, mert Scheidler Mihály javaslata, hogy a boltozaton felül teendő kőfalat sárga kőből építsék erre az évre esik. Viszonylag több adatot sikerült felkutatni a tető elkészítésével kapcsolatban. Az előkészítő munkálatok a szükséges fák beszerzésére már 1798-ban megin21 Régi hosszmérték. Nagysága több emberi testrész nagyságán alapul. Egy sukk a két ököl és az egymás felé fordított két hüvelykujj együttes hosszúsága. 1 sukk hozzávetőlegesen 33 cm 22 A nálunk használt bécsi col 24,6 mm (1 col = 24,6 mm) 23 Rf = Rhenesforint 24 Kr = Krajcár 25 Ez csakis a vulkáni tufa lehetett 26 Négyszög alaprajz fölé szerkesztett olyan boltozat, amelyeket az oldalak mentén emelt síkok egy, a négyszög átlójánál nagyobb átmérőjű félgömbkupolából kimetszenek
