Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Csesznák Ildikó: A miskolci belvárosi református templom története az alapkőletételtől annak felszenteléséig

A miskolci belvárosi református templom története az alapkőletételtől annak felszenteléséig CSESZNÁK ILDIKÓ Az első pontos népszámlálás 1780-ban, II. József trónra léptének évében történt, melynek adatai szerint Miskolc lakosainak száma 13 148 fő volt (a közelmúltig ismert adatok alapján). Az összeírást felekezeti hovatartozás szerint is elkészítették, így megtudhatjuk, hogy 8433 református, 508 evangélikus, 3980 római katolikus, 157 görögkeleti és 70 zsidó alkotja a város népességét. A következő, az 1783-as népszámlálás szerint a 12 867 lakosból a reformátusok száma 8817, azaz 384 fős gyarapodást mutat a három évvel ezelőttihez képest. Ekkora tömeget a már meglévő két református templom nem volt képes befogadni, amelyet nagyon jól példáz az Egyháztanácsi Jegyzőkönyvnek egy 1787-ben kelt bejegyzése arról, hogy a nép nagy része nem fér be a Nagy Templomba (avasi templom), ezért három istentisztelet felállítása szükségeltetik. A problémát a Kádár utcai, újvárosi és tetemvári lakosok oldották meg azzal, hogy 1783-ban egy új templom építését kérelmezték a Helytartótanácstól. A tanács válasza kezdetben elutasító volt, ami tulajdonképpen a protestánsok súlyos megkülönböztetésének tudható be. A reformátusok helyzetén a Türelmi Rendelet sem változtatott sokat, hiszen elég ha csak arra gondolunk, hogy templomot minimum 100 család kérésére építhettek torony és harang nélkül, nyílt utcára nem nyílható ajtókkal. Ezenkívül még számos megszorítás érte a protestánsokat az élet minden területén, de intézkedéseivel az Udvar pontosan az ellenkezőjét érte el annak amit akart, ugyanis megerősítette az egyházközösség összetartó erejét. Ezzel magyarázható, hogy a miskolciakat a kedvezőtlen válasz nem tántorította el eredeti célkitűzésüktől. Kitartásukat rövidesen siker koronázta, mert 1785-ben, kétéves huzavona után végre megkapták az engedélyt. Ezen a ponton kell megemlíteni a gyülekezet vezetőjének, Vay József főgondnoknak a nevét, akinek oroszlánrésze volt a siker elérésében. Tanulmányom, amely a templom alapkőletételétől az átadásig tárgyalja az eseményeket, teljes mértékben az Egyháztanácsi Jegyzőkönyvekre épül, amelyek az Avasi Református Gyülekezet Irattárának anyagát képezik. Az ezekből összeállított esemény és építéstörténet 90 %-ban saját kutatásom eredménye, mivel a helytörténeti és más, általam ismert művek - egy-két sor erején túl - nem nagyon foglalkoznak ezzel a témával (beleértve a városi jegyzőkönyvek ide vonatkozó feljegyzéseit is). Kiegészítésként használtam fel az épí-