Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Csesznák Ildikó: A miskolci belvárosi református templom története az alapkőletételtől annak felszenteléséig
tészettörténeti szakkönyveknek ide vonatkozó részeit és idős építészeti mesteremberek szakismereteit. Mielőtt bemutatnám a templom építését, magát az épületet a külső-, illetve belső formajegyek alapján, előbb a munkálatokat irányító konzisztóriumról 1 , az általa kinevezett, az építkezést közvetlenül ellenőrző tisztviselőkről és a felmerülő problémákról kell szólnom, amelyek a legnagyobb részét alkotják a templommal kapcsolatos bejegyzéseknek. Az építkezés körüli munkálatok megszervezését, a különböző anyagok beszerzését, a felmerülő problémák megoldását mindvégig az egyháztanács intézte, de idefutottak be a tisztviselők számadásai is. Az első komolyabb probléma, amelyre gyógyírt kellett találnia a pénznélküliség volt, amely az 1788-as esztendőtől mindvégig hátráltatója az építkezésnek. Ezt taglalja a jegyzőkönyv egy 1795-ös bejegyzése is. „Kilenc Esztendőkkel ez előtt tétettek le, az Új Templomnak Talp-Kővei, 's á melly buzgósággal ezek letétettek csak nem olyannal folytáttatott annak építése egy végben szintén két esztendeig; Ezután kezdett a buzgóság megcsökkeni, 's ezzel az építés-is meg-szünt, s meg-szűnése egész 6 esztendőkre kihatott „ Egy 1789-es adat elénk tárja a katasztrofális pénzügyi helyzetet, miszerint az építkezésre rendelt Cassában mindössze 20 Rhenesforint van. Ilyen és ehhez hasonló bejegyzések tucatjával fordulnak elő a munkálatok befejezéséig. Az égető anyagi gondokon a konzisztórium rendeletek hozásával próbált segíteni. A tanács legsürgősebb feladata az volt, hogy az eklézsia 2 azon tagjait, akik eddig nem fizettek fizetésre bírja. Kezdetben csupán a tanács elé idézték az ilyen személyeket, de mivel ez nem bizonyult hatásosnak keményebb eszközök után kellett nyúlni. 1793-ban elrendelték, hogy azokat, akik az eklézsia gyűléséből eddig nem fizettek, azokat a kurátorok 3 rekvirálják 4 , „a jövendőre nézve pedig a restánsokat 5 minden hónapnak elsőbb napjain el járván a fizetésre sürgessék". 6 Szintén 1793-ból való az a propozíció, amely szerint a kurátor uraknak egy libellust 7 kell végighordozniuk a városon, minden rendű és állapotú lakosoknál. Ezzel az intézkedéssel az volt a céljuk, hogy az eddig tett adományokon felül, mindenki annyit adhasson amennyi neki tetszik. A felajánlásokat a kurátorok kötelessége volt a libellusokba bevezetni. A rendelet értelmében nemcsak pénz-, hanem terménybeli felajánlás is megengedett, ám ezeknek a bejegyzése a vicekurátorok gondviselésére volt bízva. 1 Egyháztanács 2 Protestáns gyülekezet 3 Az egyházközösség anyagi ügyeire figyelő szeméi. 4 Erőszak által történő behajtás 5 Hátralékban lévő személy 6 Egyháztanácsi Jegyzőkönyv, 1793.1025. pont 7 Gyűjtőív
