Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

ték, hogy őfelségéhez fellebbeznek. Azonban a bíróság erről hallani sem akart s mind erősebben sürgette, hogy tegyék le a bírságot, különben börtönbe jutnak. Már katonaságot is rendeltek elfogatásukra. Amint a katonák megjelentek, Túróc vármegye követe kijelentette, hogy jótállót nevez maga helyett. Azonban Szentpétery András nem tágított. A szenvedélyes tömeg, melyet vérig sértett, hogy egy ember dacolni mer vele, már már tettlegességre ragadtatta el magát. Vas vármegye alispánja félig kirántva kardját, rá akart rohanni; alig tudták viszszatartani. Többen azt kiáltozták; ki kell dobni, nem való becsületes emberek közé. Végre is Szentpétery látván, hogy a zúgó tömeg ellen egymaga mit sem tehet, letette a bírságot és elhagyta Pozsonyt.

89 Az 1737. március 11-ére Pozsonyban hirdetett országgyűlésre február 4én Bükk András alispánt küldötte ki a vármegye.

90 A vármegyebeli járások számra és jövedelemre nézve III. Károly alatt sem változtak; mindössze az történt, hogy az ónodi járást néha (például 1739-ben) egri járásnak is nevezték.

91 Eger városa hovátartozandóságának kérdése még ebben a korban nem nyert végleges elintézést. 1712. augusztus 9-én a vármegye generalis congregatiót tartott Eger városának Borsod vármegyébe eső részében. Ebben Nagy Zsigmond alispőán mindenekelőtt előterjesztette, hogy a most folyó országgyűlésre küldött követeinek utasításul adta a Borsod és Heves vármegye közt ezen résznek hovácsatolása ügyében kiütött egyenetlenség elintézését. Ezek, vagyis inkább gróf Eszterházy Ferenc főispán értesítést küldöttek, hogy Őfelsége a kérdést úgy döntötte el, hogy az Eger vizétől Borsod felé eső része a városnak, mint már régebben lenni tapasztaltatott, Borsod vármegye hatóságának és jurisdictiójának legyen alávetve. Ugyanazért a főispán intermotiójára tűzte ki a jelen congregatiót Eger városába.

92 A kérdés, mint már fentebb láttuk, száz esztendőnél hosszabb ideig foglalkoztatta a két vármegyét, mígnem barátságos egyezséggel ért véget.

93 A török világból átjött az a szokás, hogy a vármegye a felsőbb hatalmasságok szavát ajándékokkal igyekezett megpuhítani, ebben a korban sem ment ki a divatból. Már az 1711. és az 1712. évi országgyűlésre utazó követek „a haza oszlopos urainak" (dominis patriae columnis) 12 hordó bort visznek.

94 1714. július 31-én Nolthen János főhadibiztosnak 12 tehenet és egy bikát ajándékoz a vármegye.

95 Mikor gróf Pálffy János tábornagy fia 1715 nyarán házasodni készült, menyegzőjére a vármegye 200 rénes forintot ajánlott fel, azzal a kérelemmel, hogy azt aratás után fizethesse. Úgy látszik, ezt az ajándékot mint adót vetették ki, mert a vármegye a nép nagy nyomorúságára való tekintettel őex89 Millenneumi történet, VIII. köt. 126-127. p. 90 Jk. XXII. köt. 351. p. 91 Akadémiai levéltár, történelem 4

r 180. sz. 92 Jk. XVII. köt. 64. p. 93 Lásd e mű I. köt. 310-311. lapját. 94 Jk. XVI. köt. 1076. p. 95 Jk. XVII. köt. 571. p.