Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

cellenciáját felkérendőnek határozta, hogy a tüzelőfára kivetett summát elengedni méltóztassék.

96 De Viard generálisnak a beszállásolt 4 kompánia elhelyezésében tanúsított és csalhatatlanul észlelhető jóindulata és a fegyelem okáért tiszteletdíj címén 200 darab aranyat szavaztak meg.

97 Ugyancsak neki a jövő évben jó harmónia tartásért és fegyelem tartásért 2000 rénes forintot fizettek.

98 Ezek jókora összegek voltak; de ezekkel a kényurakkal az adó volt a jó barátság. Savoyai Eugen hercegnek már szerényebb ajándék is megfelelt; 1712. augusztus 2-án gratáficatio címén egy hordó közönséges és egy hordó aszúborral kedveskedtek.

99 Hasonló naturáliákkal kereste kedvét 1719. szeptember 1-én Miskolc városa a szepesi kamara tanácsosainak; szőlőt, körtét és dinnyéket küldött nekik.

100 E korból még egy adat bizonyítja a város áldozatkészségét; 1738. február 25-én „tekintetes nemzetes diktátor Nyitzki György uram szerelmes leánya lakodalmára 4 hordós finum új boroknak adattatások loco honorarii determináltatott." Ugyanakkor szavaztak meg tekintetes nemzetes Fekete György uram szerelmes hitves feleségének 4 borjas tehént szintén honorarium fejében.

101 Ezek a szepesi kamarához tartozó urak voltak, s így nem csoda, ha a város kedvüket kereste. Nem fukarkodott a vármegye a jutalmazásokban sem, ha arról volt szó, hogy a szolgálati érdemeket elismerésben részesítse. 1717. április 27-én a főispán indítványára a hivatalokból távozó tisztviselőknek szavaz meg jutalmakat, és pedig Aszalay Ferenc helyettes alispánnak 50 imperialist (birodalmi tallért), Seres György jegyzőnek 200 forintot, Komjáti Ádám szolgabírónak 30 forintot, Gundelfinger Dániel biztosnak 100 forintot, 3 esküdtnek 60 rénes forintot. Borsy Mihály alispánnak különösen a katonai elszállásolás körüli érdemeiért 100 imperialist.

102 1719. január 7-én Gundelfinger Dániel özvegyének és árváinak kiváló és érdemes szolgálatai jutalmául 100 imperialist szavazott meg.

103 Egy másik formája volt a jutalmazásnak, hogy a vármegye az érdekében, házuk népétől távol buzgólkodó tisztviselőknek a rendelkezésére mezei munkásokat bocsátott. így 1713. július 24-én Borsy Mihály alispánnak 3 napra 40 aratót, Seres György jegyzőnek 6 napra 6-6 aratót engedélyezett.

104 A vármegye nagyurairól, a possessionatusokról már szó esett munkánkban.

105 Noha ezek éppúgy kötelesek voltak a közteherviselésben résztvenni, mint a többi nemesek, mégis kezükben lévén a vagyon és hatalom, jobban dacolhattak a magistratussal, mint a szegényebb nemesek s különösen a kvártély96 Jk. XVIII. köt. 1,137. p. 97 Jk. XVIII. köt. 1,235. p. 98 Jk. XVIII. köt. 1,261. p. 99 Jk. XVIII. köt. 1, 508. p. 100 Mjk. I. köt. 737. p. 101 Mjk. I. köt. 574. p. 102 Jk. XVIII. köt. 1, 469. p. 103 Jk. XVIII. köt. 2, 752. p. 104 Jk. XVII. köt. 229. p. 105 Lásd ezen mű I. köt. 241. és következő lapjait.