Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Fazekas Csaba: „Mi, Isten képét viselő szegények . . ." (Források a miskolci koldusok 18-19. századi történetéhez)

engedtetett. Ezeknek számát gyakran szaporítják azon szegény Ház népbeli gyermekek, kiknek kenyérkereső szüléi, súlyos nyavalya által meglepettetvén; a' házankénti kéregetésnél egyébb táplálékjok nintsen. Igaz, hogy ezen valóban szerentsétlenek örve alatt gyakran sok tunya, hivalkodó személyek is háborgatják a' városbélieket; de vallyon ki lehetne olly fanyar, hogy esméretlenül illy gyanúból; ne talán a' valódi ínségben szenyvedőt, a' ki az Isten nevére szóllítá fel Keresztény felebarátját az adakozásra, annak ínségét még talán méltatlan pirongatással is súlyosítsa: - nem - azt az emberiség nem engedi a

1 kétségek köztt a' bátorságosabbat kelletvén követni. Valóban az ollyatén színlett Koldusok bosszantják a' Jóltévőket, 's azok miatt sokan meg is húzák Jóltéteményeket és éppen azért volna szükséges a' szoros felvigyázás; de a' mellynek eszközei meg kell vallanunk, még nállunk igen tsekélyek, úgy annyira; hogy tökélletes felvigyázást kívánni sem lehet, és éppen ezen okok javallják 's illy sürgetősen a

1 Koldulás mentől elébbi átaljános meg szüntetésére szolgáló utakat és módokat: ha a' czél kívánatos, el határozott, nem kell az ahoz vezérlő eszközöktől hátra rettenni. E' végből terjesztette elő Miskolcz Várossá Tanátsa közelebb múlt 1838* esztendőbeli Augusztus 24*

én tartott Köz Gyűlésébe a

1 Tekintetes Nemes Vármegye Közönsége eleibe abbeli Folyamodását mi szerint érdekessen el számlálván e' mai időben igen elszaporodott Koldulás alkalmatlanságai mellett czélaránytalan voltát azt kéri, hogy ennek vég-megszüntetése tekintetéből még pedig mindenki a' mennyire lehet Közönségesen egy Tőke pénz alapíttatna: 's ennek mind bizonyos módját abban javallja, hogy itt Miskólczon a' Székhús fontja a' rendes ár szabáson felül egy egy Krajczárral fellyebb mérettetne, mellyből két évek alatt olly Tőke pénz kerekendne, hogy ennek czélszerű kezelése mellett a' Városi nép minden további terheltetése nélkül a

1 Miskolczi Koldusok takarékosan táplálódhatnának. Ezen tervnek foganatosítása vélekedésünk előterjesztése tétetvén Kötelességünkbe, a' Miskolczi Szék Gazdákat folyó Holnap 9* napján élőnkbe rendeltük, kik is ú.m. Soltész Károly, Kisser Márton, Bártfai Pál és Nikházi Jósef meg jelenvén, előttök mind a

1 Városi Tanáts folyamodását, mint a

1 reá költ kegyes hatrozást fel olvastuk, kik is gondolkodásra 's együtti értekezésre időt kérvén magoknak engedtetni, azt nyilatkoztatták ki, hogy szándékjokat írásba kívánják foglalni, a' minthogy azt e' folyó Hó ll

dikén be is adták, ebben azon aggodalmokat fejezik ki, hogy ha az ár szabályon felül fog mérődni a' hús, akkoron a

1 marhát az eladók ahoz kívánják szabni, holott az l-l Krajczár nem az ő nyereségek lévén, azon mészárosokkal, kik véllek a' húst egy áron, de a' magok nyerességökre mérik, a' Concurrençât ki nem alhatnak, 's azonban a' Város Lakossai annál inkább a' magos árhoz képpest jobb húst kívánnának; de 2szor ennél sokkal fontosabb észrevételek abban áll, hogy Csabán 's más szomszéd helységekben a' hová télben és tavasszal tőllök hordják a' húst, nyárba és ősszel megfordítva, midőn a' hús vágásból nyerességet inkább vehetnének, azon Helységekben ha szinte 3 krajczárral óltsóbb lenne a' hús, úgy a'