Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Faragó Tamás: Borsod megye és Miskolc vándormozgalmai az 1780-as években

Borsod megye és Miskolc vándormozgalmai az 1780-as években 1 FARAGÓ TAMÁS 1. Bevezető E sorok írója a közelmúltban kísérletet tett a 18. század végi magyaror­szági vándormozgalmak nagy vonalakban történő megrajzolására (Faragó 1996). Az elemzés során megállapítást nyert hogy összevetve a Habsburg Bi­rodalom gazdaságilag-társadalmilag fejlettebb nyugati tartományaival az utóla­gos közhiedelmekkel ellentétben a vándorlások intenzitása, mérete viszonylag kicsiny Magyarországon a szóban forgó időszakban. Úgy tűnik, hogy a szerve­zett és/vagy spontán betelepítések a 18. század első felében - közepén bekövet­kezett, gyakran többször ismétlődő hullámait legtöbb esetben nem követi fo­lyamatos, nagyobb méretű vándormozgalom. Az 1780-as években például az ország egyik legnagyobb bevándorlási területe, a Délvidék egy része kifejezet­ten alacsony vándorlási intenzitású illetőleg negatív vándorlási egyenleget fel­mutató régióvá válik. Ami a magyarországi vándormozgalom mérlegét illeti, az összességében a 18. század végén már kiegyensúlyozottnak nevezhető, sem a bevándorlás, sem a kivándorlás felé nem lendül ki. Ha a részletesebb törvényhatósági (megyei ületve szabad királyi városi) adatok alapján vizsgáljuk a magyarországi vándormozgalmak méretét a ki- és bevándorlások összegének össznépességhez viszonyított arányát - akkor szinte egyáltalán nem találunk regionális eltérése­ket. A városok mind az átlagosnál nagyobb, a megyék pedig kivétel nélkül jóval átlag alatti méretű vándormozgalmat mutatnak. Ezzel szemben sokkal érzékle­tesebb lesz a kép akkor, ha a vándorlás egyenlegét - a ki- és bevándorlás ösz­szegzéséből adódó vándorlási többletet vagy hiányt - vizsgáljuk meg. Eszerint vándorlási többletet (bevándorlást) tapasztalunk a gazdálkodás szempontjából kedvezőbb adottságú földrajzi medencékben (Alföld, Kisalföld egy része, Er­délyi medence), egyes újonnan települt területeken (Dél-Dunántúl, Bács-Arad­Hunyad-Krassó megyék) illetve Gömörben. Ugyanakkor vándorlási hiány (el­vándorlás) mutatkozik egyrészt a rossz természeti adottságú területeken - ha­tármenti hegyvidékek, Erdélyi Szigethegység, az árvizes/mocsaras Temes­Torontál megye illetve a szintén dombos-hegyes Baranya és Szerem -, másrészt a legfejlettebb területeknek nevezhető, de az osztrák határtól nem túl messze 1 Készült a 18494. számú OTKA kutatási támogatás segítségével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom