Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Faragó Tamás: Borsod megye és Miskolc vándormozgalmai az 1780-as években
fekvő Észak- és Nyugat-Dunántúlon valamint a Zalától Pozsonyig terjedő nyugati határszélen (a fejlettebb régió „vonzása"). Elemzésünk és a rendelkezésre álló szakirodalmi eredmények alapján e vándormozgalmak feltételezhető irányait tekintve a 18. század folyamán nagy vonalakban az alábbi főbb típusokat valószínűsíthetjük: a) kétirányú határmenti vándorlás (a nyugati határszélen Ausztria, Morvaország, a Szerémségben és Baranyában pedig a Határőrvidék, és Horvátország irányában) ; b) Kelet felől kiinduló lépcsőzetes vándormozgalom (Galícia'-> Keleti Kárpátok -> Alföld), elsősorban a zsidók és ruszinok körében; c) a hegy- és dombvidékekről a kedvezőbb gazdasági adottságokkal rendelkező medencékbe történő folyamatos vándorlás ; d) a falvakból a városokba irányuló ugyancsak folyamatos vándorlás; e) részben párhuzamosan a szervezett telepítésekkel, részben azokat követően kitapinthatók a külföldiek 'hozzávándorlási' mozgalmai (ez az 1780-as években a németek Tolnába és Arad megyébe illetőleg a románok Krakkó és Arad megyébe történő vándorlásán figyelhető meg, de nyilván más időszakokban illetve más területeken is előfordult). f) égtájak szerint a 18. század végén - de valószínűleg az ezt megelőző időszakokban is - két nagy vándorlási irány mutatható ki: egy Északról Délre, valamint egy Keletről Nyugatra irányuló. A vizsgálat következő lépése nyilvánvalóan a fentebb vázolt körkép részleteinek finomítása először az előzőekben is használt állami népesség-öszszeírások - az 1770-1780-as évek lélekösszeírásai illetve az 1780-as évek népszámlálásai rendelkezésre álló településsoros adatainak segítségével, majd a továbbiakban névszerinti forrásokkal végzett „mélyfúrásokkal". Az alábbiakban ezekre teszem meg első kísérleteimet. A részletesebb elemzésre kiválasztott terület a Kárpát medence északkeleti régiója, ezen belül jelen esetben Borsod megye. 2 Utóbbi kiválasztását nem a vándorlásra vonatkozó forrásamak bősége, hanem más szempontok indokolták: egy nagyobb népességtörténeti vizsgálat elvégzése a Miskolc monográfia harmadik, 1702-1872. közötti időszakot felölelő kötete kapcsán. Előbbi tekintetben Borsod megye ugyanis inkább közepes, mint jó adottságúnak nevezhető. Rendelkezésünkre áll az úgynevezett Józsefi népszámlálás 1786. és 1787. évi revíziójának községsoros összesítője, de az 1785. évi első összeírás részletes adataival, valamint községi összesítőkkel avagy famíliánkénti ívekkel azonban nem rendelkezünk. Az 1772-1783. közötti, a vándorlásokat ugyancsak rögzítő lélekösszeírásokból pedig mindössze egy töredéket, a szendrői járás 1780. évi adatait őrzi a Borsod Megyei Levéltár. 2 Be-reg és Abaúj megyék valamint az egész északkeleti régió részletesebb összefoglaló vándorlástörténeti elemzését a „Kárpát medence keleti része demográfiai fejlődésének problémái az utolsó három évszázadban (17-20. század)" c. konferencia keretében Eperjesen 1996. november 25-én elhangzott előadásomban végeztem el.
