Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Nagy Magdolna: Miskolc város gazdálkodása a XVII. század első felében
természetben átadott borok ugyancsak jelentős szerepet töltöttek be a város gazdálkodásában. 1705-ben 105,5 hordó, aminek több mint fele a város hét szőlőjében termett. 1710-ben 41,5 hordó, 1725-ben ilyen tétel nem szerepel a számadáskönyvben. Természetbeni bevétel volt a bóza és az abrak is, amelyek szintén külön rovatot kaptak a városgazdák feljegyzéseiben. Búza: 131,75 köböl, 496,25 és 36,5 köböl. Abrak: 216,75 köböl, 335,5 és 91 köböl. 1705-ben külön szerepelt a feljegyzésekben „a város közönséges szükségére felvett pénz, búza és abrakbeli introitus", azzal a megjegyzéssel, hogy „az első járáskor búzát in natura nem szedtenek bírák uraim, mivel a búza helyett bizonyos számú kenyereket kellett szedni az ország hadai számokra." Bevétel a város szükségére 1705-ben: 253,79 forint, 39,75 köböl búza, 123,25 köböl abrak. Ugyanez a tétel 1710-ben a pénzbevétel részeként jelentkezett, 1725-ben nem szerepelt. A város legfontosabb jövedelemforrásai tehát a számadáskönyvek adatai szerint a következők: - a korcsmáktól különböző jogcímen származó bevételek - a város szőlőiből - a város malmából - a mészárszékekből különböző jogcímen származó bevételek - a vásárok jövedelmeiből - a város közönséges szükségére kivetett pénzbeli és természetbeni adókból. Szintén a számadáskönyvek bizonyítják, hogy időnként a tisztségmegváltás is szépen jövedelmezett. 6 1725-ben pl. a pénzben kifejezett bevételek 29,5%-a származott a tisztségmegváltásból. Az arány érdekes módon lényegesen nagyobb, mint a nehezebb időszaknak tekinthető Rákóczi-szabadságharc idején, amikor sokkal indokoltabb volt, ha az emberek nem szívesen vállalták a pozíciókat. Az össz. pénzbevétel 1725-re jellemző nagymértékű csökkenése azonban magyarázatot ad az arányok módosulására. Érdekes módon a város szántói, az onnan származó bevételek nem szerepelnek időszakunkban a fő források között, a statútumok tanúsága szerint gazdaságtalan volt a művelésük. Ezért előbb beszüntették a gazdálkodást, 7 majd bérbeadták a földeket a lakosoknak. 1745-ben a bérleti díjat minden köblös föld után 2 véka búzában határozták meg. 8 Ezzel elérkeztünk egy szintén fontos, de a számadáskönyvekben külön fel nem tüntetett bevételhez, a bérleti díjhoz. Legfontosabbak ebben a kategóriában: korcsmák, árudák, boltok, mészárszékek díjai. A statútumok között nem szerepel a korcsmák pontos bérleti díja, de erre vonatkozóan vannak összesített 6 SZENDREI J. 1886-1911. 2. köt. 605. p. Különösen kincstartót volt nehéz találni, pl. 1701-ben 12-t választottak meg, de mindegyik inkább kifizetett 30-50 forintot, vagy adott 2 hordó bort. 7 TÓTH P. 1981. 37. p. Miskolc város határozata 1736-ból: Mivel a városnak saját szántóföldjein való gazdálkodása nem kifizetődő, fel kell hagyni vele. A szekereket, boronákat és egyéb eszközöket raktárba kell tenni, az ökröket kiteleltetés után el kell adni. Eredeti: B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1501/a. 2. köt. 516. p. 8 TÓTH P. 1981. 53. p. Eredeti: B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1501/a. 3. köt. 227. p.
