Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Nagy Magdolna: Miskolc város gazdálkodása a XVII. század első felében
adatok a városkönyvekben. A mészárszékekkel annál többet foglalkoztak a határozatok: az 1655-ben meghatározott 36 forint éves díjat 1732-ben egyenként 45 forintra emelték, majd ugyanebben az évben a hét mészérszék éves bérleti díját egyenként 40 forintban állapították meg. 9 1740-től a szabó, czizmadia, varga céh a már addig is fizetett bérleti díjon kívül azért is fizetésre volt köteles, ha pénzért engedett árulni másokat az árudájában. Erre a bevételre is igényt tartott a város. 10 1748-ban döntöttek a görög kereskedők boltjai után fizetendő bérről, ami ezentúl évi 80 forintot jelentett. 11 1740-től a zsidó kompániától is szedtek évi 12 rajnai forintot, cserében a jogokból való részesedésért. 12 Felmerül a kérdés, fedezték-e az említett bevételek a felmerülő kiadásokat. A bor esetében a vizsgált években egyensúlyban volt a bevétel a kiadással, sőt 1705-ben közel 66% megmaradt. A búza, abrak és a hús esetében általában szintén pozitív a mérleg.Erdekes, hogy a legkisebb bevételt produkáló 1725. évben minden tételből jelentős mennyiség maradt, amiből adósságot törlesztettek. A pénzbeli bevételek és kiadások vizsgálata, összevetése némileg nehezebb feladat, hiszen - amint látni fogjuk - gyakran nem szerepelnek érdemi adatok a számadáskönyvekben. Melyek voltak a legfontosabb kiadási tételek? A városkönyvek részletesen feltüntetik a város számára valamilyen munkát végző, általában mester embereket, akik részben pénzben, részben természetben kapták fizetségüket. A közösség ügyeiben eljárók díjazása hasonlóan történt, bár ebben az esetben a természetbeni juttatás dominált. Az ilyen utak természetesen más költségeket is felvetettek, amelyek szintén az említett kiadásokat növelték. A város fejlesztése, az utcák karbantartása tovább gyarapította a kiadásokat. Utóbbi, az utcák javítása jó példa a nagyobb feladatok megoldására. Az erre fordított pénz forrása néhány évtized alatt többször változott, hol a már említett bevételek egy részét, hol pedig a külön e célra kivetett helyi adót használták fel. 1736-ban pl. minden nemest és jobbágyot köteleztek házanként 20 krajcár fizetésére. 13 1741-ben a bíró helyett a felügyelők feladatává tették a hidak és az utcák javításának szervezését. A statútumban azzal indokolták ezt a döntést, hogy az e célra fordítandó piaci jövedelmet is a felügyelők kezelik, így logikusan ők gondoskodjanak a munkák elvégeztetéséről is. 14 1742-ben a piaci jövedelmek helyett ismét pénzadót rendeltek erre a célra, kéményenként 20, pincék után 17 krajcárt. A görögök, zsidók házuk, boltjuk, pmcéjük után voltak kötelesek fizetni. A zsellérektől szőlőnként 20 krajcárt szedtek, amennyiben nem rendelkeztek ilyen tulajdonnal, munkára kötelezték őket. 15 1751-ben úgy határoztak, hogy az utcák javításának költségeit a vas árusításából befolyó bérleti 9 TÓTH P. 1981. 32. p. Eredeti: B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. köt. 334-335. p. 10 TÓTH P. 1981. 40. p. Eredeti: B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. köt. 768. p. 11 TÓTH P. 1981. 57. p. Eredeti: B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 3. köt. 455. p. 12 TÓTH P. 1981. 41. p. Eredeti: B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. köt. 769. p. 13 TÓTH P. 1981. 36-37. p. Eredeti: IV. 1501/a. 2. köt. 512-513. p. 14 TÓTH P. 1981. 46. p. Eredeti: B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. köt. 875. p. 15 TÓTH P. 1981. 49. p. Eredeti: B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 3. köt. 35-36. p.
