Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

(Mohi felől), s az újkorban az itteni híd környéke katonai táborhely is. 1680-ban Strasoldo katonái ütnek itt tábort, melyet a vármegye kötelessége ellátrü, akár újabb híddal is: „Noha immár Felső Zsolcánál a hidat általcsináltatta a vármegye, mindazonáltal mostan újabban fát, deszkát, láncot és köteleket kívánnak más hídnak csináltatására."

183 A Sajó, mint a vidék legnagyobb folyója a miskolciak képzeletében távolabbi tájakhoz kötötte a várost, de a víz ősi tisztító erejének, sőt az egykori barbár kivégzési módnak víziója

184 is felsejlik abban a miskolci Városházán lejátszódott jelenetben, amelyet a vármegye jegyzőkönyve őrzött meg. 1694-ben a Városházán a tanács ülésén, ahol „külső becsületes gazdaemberek" is jelen voltak, Ivó János kikelt nemes Nagy Ferenc és társai erkölcstelen életmódja miatt, ezeket mondván: „Még azelőtt régen megérdemlette volna Nagy Ferenc uram, ha kezét s lábát öszvekötötték volna, mikor a Sajó a legnagyobb volt, belevetették volna,...mind magokat, mind cselédeket, hadd vinné őket a Tiszában, a Tisza ismét a Dunában, mert utálatosság, amennyi dorbézolást éjjel-nappal tettek".

185 Miskolc fő vize azonban a várost kettészelő Szinva maradt az újkorban is, valamint az Újváros vize, a Pece, és a határban folyó patak, a Perbaj. A több ágra szakadó Szinvába a város területén a mellékágai, sőt több patak is belefolyt. A város felső, diósgyőri végén talán éppen azért telepíthettek malmokat, mert itt egy (névtelen) patak ömlött a Szinvába. A Kötelkönyv a Bükk-malom közelében említi a „malmok patakát", s a felső vagy Szepessy-malom kendertörőjénél mondják a Lyukó-hegy felől leömlő patakot (1701): „Idvezült Szepessy Pál uram ásattatta volt el másfelé azt a vizet, amely a törő előtt foly, s jő a Lyukófőbül."

186 A város vizei miatt a hirtelen nagy esőzések tragikus következményekkel jártak, mint 1691-ben. „Az áldozónapi sokadalom alkalmatosságával déllyesi négy óra tájban ollyan rendkívül való essők, égszakadások voltának, mellyekhez hasonlót soha a mi atyáink se értenek. Az Pece vize a völgyekről, hegyekről megáradván, sok házakat fundamentumokból felvett, a mezőre kivitte, sokakot félben szakasztott, barmokat, sertéseket, sok erős sövényeket elhordott. Az után a Szinyva vize is az Bikkről megáradván rettenetes nagy zúgással házaknak, malmoknak, hidaknak rontásával éjjel 10-11-12 órákig annyira rontotta szegény puszta varasunkat, hogy az Toronyallya és Papszer uccákon kívül, az egész városon kevés ház maradott, aki az árvízzel meg nem tölt volna, kérteinket, épületinket, edényinket, szekereinket elhordotta, marháinkat megölte. Sokadalmi alkalmatossággal lévén sok idegen emberek a vízben holtának, a lakosok közül is a házakban a vízben megfullattanak. Ezek közt az Istennek rettenetes itélleti között keservesebb dolog, hogy a felső hegyeken levő szőlőhegyeinket a rettenetes zápor, a kőeső anynyira elrontotta, hogy földét is elmosta, szőlőtöveket, gyümölcsfákat öszverontott. Sok 183 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 1680. június 5. 184 Emlékszünk még, hogy Szerémi György elbeszélése szerint 1527-ben Szapolyai János a miskolci Mindenszentek kápolna rektorát, politikai ellenfelét, Sajóládnál a Sajóba akarta vettetni és fojtatni. SZERÉMI 1857.178. p. 185 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 13. köt. 41-44. p. 186 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. XVIII. XI. 1006.