Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

kárvallásunkot Isten tudná kimondani, nem ember."

187 A Pünkösd hetében esett miskolci árvíz leírása kísértetiesen hasonlít arra a kétszáz év múlva bekövetkezendő nagy áradásra (1878. augusztus), amely majd a „nagy miskolci árvíz" néven vonul be a katasztrófák történetébe. A miskolciak a város lakott részének pusztulásával egyenlőképpen fájlalták a domboldalakra telepített szőlők romlását, amelyeknek egyébként is ellensége volt az esővíz, ugyanúgy, mint a hasonló természetföldrajzi adottságokkal rendelkező Tokaj városának és ültetvényeinek, ahol az újkorban hasonló záporok mosták el a szőlőket és zúdították le a hegy oldalába vájt mély árkokon keresztül a sokszor ember nagyságú köveket a városra.

188 A miskolci szőlőkben is vízlevezető árkot ástak a víz elvezetésére, ilyen van a Szentgyörgyön is 1665-ben a pálosok szőlője alatti szőlők felső részén is (in parte suprema vinearum az Barátok szőleje alat sitarum ac plantatarum... per aquae pluvialis solitum decursum seu fossam).

189 A városrészeket összekötő szinvai átkelők a település legfontosabb tájékozódási pontjai is voltak. 1698-ban Kormos Erzsébet, előbb Szendrei Mártonné majd Veres Miklósné miskolci kúriabeli részét adja 5 évre zálogba Miskolc városa kommunitásának, a ház a Derék Piac utcában, keletről Rosi Mihály, nyugatról pedig „az Szinyvára által járó szoros zugita szomszédságában"

190 A zúgó a patakmeder természetes vagy mesterséges szintkülönbségénél keletkezett kis vízesés illetve zsilip neve volt, amelyhez Miskolc közepén (talán az egyik malomnál) a Piacról utcácska vezetett, s felette, mivel itt volt a patak a legkeskenyebb, valószínűleg híd vezetett a templom, Papszer felé. Ezt a hidat a nagy árvíz (1691) elsodorhatta, hiszen ebben az évben „építtettek a város közepin lefolyó Szinyván való hidak az scholán felül és alól",

191 vagyis a templomhoz és a Papszerre, Szirma utcára külön hídon lehetett eljutni a 17. század végén. A város egyik legfontosabb hídját 1700-ban megjavítják, új padlót raknak rá: „Ezen esztendőben padoltatott ?neg újonnan az Szinyva folyó vizén által az oskola előtt az templomra járó gyalog híd."

192 A város közepén szekérút, gázló is vezetett a Szinván, a tapolcai apátság malmánál. Ez ugyanis leégvén, mikor újjáépítették, a malomház építésének megkezdésekor Miskolc város tanácsa tiltakozott a vármegyénél, mert „a patakon átvezető szekérút átkelőjét az innen-oda s visszajáró miskolciak és idegenek elől el akarják zárni." Pedig ezt az átkelőt igen régóta használják (transitumque inibi ab antiquo solitum).

193 Az említett Szirma utcai révhely vagy hídfő a város alsó végének ősi átkelője. A Szinva másik oldalán a pálosok középkori malmánál a Kötelkönyv is említ a Szinván átkelőt: „27. kötél 1./ Melly fundusokon a paulinus 187 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 401. p. 188 GYULAI É. 1995. (Tokaj). 206. p. 189 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 6. köt. 625. p. i» B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. IV. 51. és 66. 191 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 474. p. 192 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 563. p. 193 ...aedificium domus molendinaris crigendo, coeptum hujusmodi aedificiorum opus continuare, transitumque viae plaustralis per medium fluviolum hinc inde commeantibus tarn oppidanis quam etiam extraneis intercludere vellet. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 14. köt. 1696. okt. 11.