Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán
gyar marhának azonban fajtajegye a nagy szarv, s így a tudósító aligha véthette el annak leírását. Mindössze két település bevallása említi az állatkereskedelmet. Alsómicsine lakosai vallják, hogy a jószággal való kereskedéssel is pénz kereshetnek, Muolcsa lakói pedig így nyilatkoznak: „Beszterce bányaváros még fél mérföldre sincs tőlünk, ahol mindent jó pénzen eladhatunk, ahol különösen jól kereshetünk jószággal való kupeckedéssel és jószágok eladásával. Könnyebbségünkre van, hogy itt csak fele annyi piac-pénzt fizetünk, mint mások". 36 Nem kétséges, hogy a 18. században a zólyomi állattartás fő ágazata a juhtenyésztés volt, ami a jobbágyi gazdálkodásban éppen az úrbérrendezést követően veszített jelentőségéből. 37 Mivel a bevallások adatai csak óvatos megfogalmazást tesznek lehetővé, a hiányzó információkat csak addig igyekszünk pótolni a juhászat néprajzi irodalmának tanulságaival, amig az nem fenyeget a félreértés, tévedés veszélyével. 38 A 18. század derekán valamennyi Zólyom megyei településen tartottak juhot. Vályi András szerint: „Barmaik között leg számosabbak itten a' juhok, és kiváltképen hasznosak is, mert ezeknek különösen alkalmatos legelőjök lévén, mind a sajttyaik, mind túrójik, méltán tartatnak betsben." 39 Az állományból legtöbb helyen kilencedet adtak, néhány helyen tizedet, 48 településen pedig ötödöt szolgáltattak a földesúrnak. 40 A kiterjedt legelők nemcsupán a megyebeli tulajdonosok birkáit hizlalták, hanem a délebbre fekvő vármegyékből is fogadtak jógszágot legeltetésre a zólyomi jobbágyok: a Bánátba] és Erdélyből is hajtottak juhnyájakat Zólyom hegyi legelőjére. 41 Itt természetesen nemcsupán a felföldi vármegye legelőinek és erdősségeinek fűtermésével kell számolnunk, hanem a nyaraltatásra és vissza megtett hosszú út végiglegeltetésével is. 42 Az úrbéri bevallások alapján a tartásmódokat nem áll módunkban meghatározni és elhatárolni. Fényes azt írja a megyéről, hogy a juhokat csak májusban vagy júniusban szokták a havasokra hajtani, s azok ottmaradnak egész késő őszig. 43 A Garam-völgyében fekvő Szentandrás leírásakor is megemlíti, hogy annak lakói Szent János nap után „marhájokat a havasokra hajtják, s ott juhaikat legeltetik". 44 Ezzel együtt már a 18. században is különbséget kell feltételeznünk a Garam-völgy és a Detva környéki szórványok állattartása között, s az utóbbit - az irtások és a szórványtelepülések kialakulása révén - sajátos és jellegzetes üzemszervezeti formának kell tartanunk. 45 'A falu állatkereskedelméről Fényes Elek is megemlékezik: Fényes Elek 1851. III. 121. 'Grünwald i. m. 5. 'A szlovákiai juhászatról összegzőén: Podolák, ]án 1982.; Podolák, Ján 1992. Wáhji i. m. III. 674. 'jfcfcro i. m. 372. Rebro i. m. 137., 299. '•Szabadfalvi József1970. 88-108. ^Fényes i. m. (1947) II. 160. [ Fényesi.m. (1851) IV. 91. 'Márkus Mihály 1943. 220-222.; Barabás Jenő 1960. 229.; EAS. 20.