Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán

nánt, A malátát fuvaronként 2 garasért vitték a malomba és vissza, s akónként 2 krajcár volt a fizetség a fél mérföldre fekvő Ispán-völgy korcsmájába való fuvarozásáért is. Másutt is jobbágyok szállították a korcsmába a földesúr sörét. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy az intenzív sörkészítés gyökereit az egykor nagy létszámú német bányász- és iparosnépesség hagyományaiban kell keresnünk. Röviden meg kell emlékeznünk a pálinkafőzésről is, annál inkább mert a régi sernevelő házakban igen gyakran szeszlepárló berendezések is működtek, s a fenti, nagy mennyiségű fa felhasználására vonatkozó adatok is óvatosságra intenek.

32 Dubova bevallása említi, hogy pálinkafőző üstjeik vannak, Detván is főztek pálinkát, „mint több más községben is". Badin adata a földesúr tulajdonában lévő pálinkafőzőt említ, amihez a jobbágyok hordták a fát. Azt sajnos nem tudjuk, hogy a besztercei szilva illetve más helyi gyümölcs, vagy Zólyom földjének jó rozstermése adta-e a szeszfőzés alapanyagát. Bár forrásunk csak óvatos következtésére ad lehetőséget, külön kell tárgyalnunk az állattartás kérdéskörét, mivel annak jelentősége a mostohább termőhelyi adottságú tájakon - amilyen Zólyom megye nagyobb része - általában felértékelődött. Feltűnő azonban, hogy amit például korábban vizsgált Sáros megyei bevallások igen gyakran szóltak a jobbágyok állatvagyonáról, állatkereskedelméről, addig Zólyom vármegye hasonló anyagában rendkívül kevés az ilyen jellegű adat. Bár a fuvarozásra vonatkozó gazdag tényanyag sejteti a jószág értékét és fontosságát, maga a mezőgazdálkodás a megye kiterjedt részén csak szekunder jelentőségű volt. Az igás jószágok közül csak az igavonó marhák kerültek említésre, a bevallások szövege 2 marhával és a 4 marhával végzett fuvarról egyaránt megemlékezik. Feltűnő azonban, hogy amíg Fényes Elek 1847-ben már kistestű teheneiért dicséri Zólyomot, s ott a 19. század végére már a ló jelentette a domináns igaerőt,

33 addig Bél Mátyás az 1730-as években még másfajta állományról emlékezett meg: „más a külseje a hegy-, más a síkvidéki marhának, sőt nem csak Magyarország e fő részei közt van különbség, hanem a felső országrész hegyvidékei között is. Trencsén, Nyitra, Hont, Zólyom, Nógrád és a szomszédos megyékben hatalmas szürke, fehér, sárgás szőrű, rövidebb, vastag, görbe szarvú, nem kevésbé jó természetű, mint testalkatú marhákat nevelnek. Túrócban és Liptóban kis termetű tarkákat, de ezek munkára s az ottani talajművelésére nem alkalmatlanok. . ."

34 A jellegzetes szarvforma említése kizárja, hogy a magyar szürke marha jelenlétére gondoljunk, jóllehet ez a fajta nemcsak az Alföldön volt népszerű az elmúlt századokban, hanem a peremhegységi zónában is, egyebek mellett a Felső-Garam mentén az Alacsony-Tátráig.

35 A szürke ma32

c omenius Orbis Pictusának ábráit - Borsodi Bevilaqua Béla nyomán - közli: Balázs Géza 1986. 274-275. 33

Vö. Bodo Sándor 1990.65. 34

R?7i.m.65. 35

Már*MS Mihály 1964.467-470.