Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Tóth Péter: Kóborlás és letelepedés (A magyarországi cigányok feudális kori történetéhez)

mesterségről,

8 bizonyos köztisztasági munkák végzéséről

9 és a zenélésről,

10 s ugyancsak ez az az időszak, amikor az államhatalom először próbálja megadóztatni az egyes kóborló csoportokat.

11 A történettudomány már régóta biztos abban, hogy a cigányság tömeges méretű megjelenésének és betelepülésének az ideje a török hatalom balkáni magyarországi előretörése. A hódító és megszálló seregeket kísérő, vagy esetleg előlük menekülő cigány csoportok elsősorban a városokban telepedtek meg: az eddig közzétett török források tanúsága szerint főleg az erős gazdasági potenciállal rendelkező, igen népes szultáni hász-városokban.

12 Budán például egy valóságos különálló „cigányváros" is keletkezett, ahol 1546-ban 56 családfőt regisztráltak az összeírok. Ez a megtelepedés azonban valószínűleg csak időleges lehetett: az 1559-ben készült összeírás szerint az alig több, mint egy évtizednyi időszak alatt csupán 13 család maradt a helyén, míg 27 megszökött, s ugyanakkor 40 új család is betelepedett.

13 Egy ekkora mértékű fluktuáció feltétlenül annak a bizonyítéka, hogy a cigányok nagy többségének számára továbbra is a vándorlás-kóborlás maradt a megfelelő életmód és csak nagyon kevés valóban megtelepülttel számolhatunk. Érdekes jelenség viszont, hogy ez a budai „cigányváros" egészen a hódoltság végéig fennmaradt: még a város felszabadulását követő évben, 1687-ben erre járt neves németalföldi kutatónak, Jakob Tolliusnak is volt alkalma rácsodálkozni az ott lakókra.

14 Ami az országnak a török által meg nem szállt részeit illetti, itt is megnövekedett a cigányok száma, vagy legalábbis a reájuk vonatkozó forrásoké. Az ezekből a forrásokból kirajzolódó kép szerint a cigányok túlnyomó többsége hasonlóan kóborló életmódot folytatott, ennek megfelelően sátrakban lakott és alig volt megadóztatható (az irodalomból is jól ismert oltalomlevelek, illetve vajdai-fővajdai kinevezések

15 éppen az adóztatás érdekében születtek). Az egyes csoportok életmódjuk következtében mind gyakrabban kerültek öszszeütközésbe a lakossággal, illetve a lakosok érdekeit védő törvényhatóságokkal, amint azt az egyre-másra születő vármegyei és városi statútumok bizonyít8 Kozák ]ánosné, 1983.102-103. p. 9 Szalay Béla, 1914.92-93. p. 10 Dömötör Sándor, 1934.171. p. 11 Szalay Béla, 1914. 92. p. 12 Mészáros László, 1976.484. p. 13 Mészáros László, 1976.486. p. 14 „Itt igen sok olyan embert láttam, akiket a németek cigányoknak (Zigenner) neveznek, a franciák egyiptomiaknak (egiptiens) vagy cseheknek (bohémiens), a batávusok és az alnémetek pedig Neidens-nek. Ez a népség Erdélyországban és Szerbiában, valamint az ezekkel szomszédos tartományokban él szétszóródva, különleges szokásokkal, erkölcsökkel és nyelvvel rendelkezik. A cigányok sátrakban laknak és a kézműves mesterségeket gyakorolják, s ezekből tartják fenn magukat, valamint olyan árucikkek összeszed éséből és eladásából, amelyeket orozva szereznek meg. Görög vallásúaknak állítják magukat, amikor a keresztények uralma alatt vannak; egyébként pedig pogányok, vagy — ahogyan mondani szokták — vallás nélküliek: nincsenek ugyanis istenszobraik. Tisztelnek azonban egy istenséget, de pogány szertartás szerint." Tollius, Jakob 1700. 201. p. 15 Mezey Barna - Pomogyi László - Tauber István, 1986.72-79. p.