Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Tóth Péter: Kóborlás és letelepedés (A magyarországi cigányok feudális kori történetéhez)
ják. 16 Megfigyelhető továbbá a cigányok mind nagyobb mértékű megjelenése a városokban, sőt, bizonyos fokú betagolódása a városi társadalmakba, amint arra egyes fennmaradt magisztrátusi jegyzőkönyvekben szép számmal találhatunk példákat. 17 A városokban és falvakban állandóbb jelleggel megtelepedők sem szakíthattak azonban véglegesen az életmódjukkal, hanem bizonyára megtartották eredeti foglalkozásaikat: erre utal, hogy például a dézsmajegyzékekben egyáltalán nem találkozunk cigányoknak azonosítható személyekkel, vagy olyanokkal, akik jobbágyterheket vállaltak volna (alapvetően elhibázottnak gondoljuk azt a próbálkozást, 18 amelyik a szegénység okán úgynevezett kereszténypénzt fizetők között akarja a cigányokat megtalálni). A környezet által leginkább elfogadott vagy legalábbis tolerált kovács és zenész mesterséget űzők esetében azonban már bizonyára több évtizedes egy helyben lakással is számolhatunk. Ha voltak is ilyen többé-kevésbé letelepedett és környezetükhöz valamennyire hasonult cigányok, ezek részint kis számuk következtében, részint pedig azért, mert a hasonulással éppen a cigány voltukat veszítették el a környezetük szemében, alig változtattak valamit azon a meglehetősen lesújtó képen, amelyet a jól ismert és sokat idézett utazók mellett például az országleíró jezsuita tudós, Szentiványi Márton rajzol az egész etnikai csoportról. 19 Mielőtt tovább vizsgálnánk a kérdést, itt kell néhány szót ejteni a cigányok életmódjáról - vagy inkább megélhetési módjáról -, mint a jelen tanulmány tárgyát illetően (is) alapvető problémáról. Ha áttekintjük a kutatások által eddig megfogalmazott véleményeket, akkor két, egymással élesen szembenálló nézettel találkozhatunk ebben a kérdésben. Az egyik nézet szerint 20 a cigányok életmódja nem ismeri a termelőmunkát és a tulajdont, s leginkább a gyűjtögetéshez hasonlítható. A másik nézet képviselői ezzel szemben termelőmunkának minősítik az általuk hagyományosnak mondott cigány foglalkozásokat és osztályozzák azokat, 21 s kijelentik, hogy a cigányok a feudális kori Magyarországon a társadalom megbecsült tagjai voltak, csak évszázados ül16 Mezey Barna - Pomogyi László - Tauber István, 1986.101. és 106-107. p. 17 Szendrey István (szerk.) 1983.42, 72. és 87. p.stb. 18 Gyergyói Sándor, 1990.1. köt. 55. p. 19 „Végezetül, hogy a cigányoknak az igen hitvány és kóborló, tisztán csak a tolvajlásokhoz szokott népe mely alkalommal jutott el Németországba és Magyarországra, ebben a kérdésben különbözőképpen vélekednek a történetírók. Annyi azonban bizonyos, hogy Ferdinánd, Spanyolország egykori királya hatvan napot rendelt a számukra, amely időn belül teljesen eltávozni parancsoltattak az országból — is ilyen módon ki is zárta őket Spanyolországból. Azon időtől kezdve ideoda kóborolnak Németországban és Magyarországon, s másutt is, sokak veszedelmével és kárával. Nem mások ugyanis, mint tolvajok csapata, valamint dologkerülő és csalárd emberek söpredéke, amely különféle nem túlságosan távoli, hanem szomszédos nemzetekből gyűlt össze. így ír róluk Maiolus a Dies Caniculares című munkája 3. kötetének a 2. beszélgetésében. Grantzius azt állítja, hogy az 1417. esztendőben jelent meg először az embereknek ez a söpredéke a Németországgal határos részeken, ők pedig azt mondják magukról, hogy egyiptomi származásúak, s hogy a reájuk kirótt büntetésből járják körül kóborolva a világot. Ámde mindez csak mese." Szentiványi Márton, 1691.127-128. p. 20 Vekerdi Jószef, 1974. 36. p. 21 Rostás-Farkas György — Karsai Ervin, 1991.13-14. p.
