Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

hadsereg bejövetele előtt és után", érzékletes képet fest s magyarázza, hogy a korábban gyárnak nevezett vállalkozások miért jelennek meg a „kisüzem" ka­tegóriában, vagy miért kap „nem működik" vagy „megszűnt" minősítést. A zsidó tulajdonban volt Pannónia kötő- és kötszövő gyár 70 munkásából csupán 4 maradt, Nagy Andor kenyérgyárának 38 embere elmenekült, de hasonló sorsra jutott a nagy múltú Kun Lajos rézbútor és vasárugyár is. 45 Az iparügyi miniszternek írt levelében 1947-ben a jogutód, ill. örökös a következőket írja: Gyárunk a Kun Lajos vasárugyár, Miskolc, éppen ebben az évben 50 esztendeje, hogy fennáll. Alapítva 1897. évben. Annak idején az első lakatgyár volt az országban. A háború előtt 70-80 emberrel és 63 (!) munka­géppel dolgozott. Termelt átlagosan évi 200 000 lakatot és 600 000 darab ve­gyes épület- és bútorvasalást. Továbbá cca. 1 500 darab vegyes vasbútort kór­házak, intézetek, közületek és magánosok részére. Nemcsak az ország egész te­rületére, hanem Romániába, Jugoszláviába, Olaszországba, Törökországba és nemzetközi kereskedők útján egyes afrikai országokba is szállítottunk. Gyárt­mányaink külföldön is kedveltek lettek és azok után ma is komoly érdeklődés nyilvánul meg, amit az idecsatolt brüsszeli, tel-avivi, bombay-i és amszterdami levelekből kitűnik. Nem beszélve arról, hogy Romániának legnagyobb részét, de főleg egész Erdélyt és Bukarestet, továbbá Jugoszlávia északi részét - Belg­ráddal együtt - gyárunk látta el lakatokkal és lakatalkatrészekkel ... A hábo­rús dúlás gyárunkat sem kímélte meg. A vállalat alapítóját, édesapámat és gyá­runk cégvezetőjét 1944 júniusában deportálták, a gyár vezetését egy megbízha­tatlan és laikus vállalatvezető gondjaira bízták. Édesapám a deportálásból nem tért vissza és a gyárat hazajövetelünk után teljesen üresen találtuk. Az átvo­nuló orosz csapatok ui. a gyár berendezését leszerelték és elvitték. Elvittek 57 darab szerszámgépet, nagymennyiségű készárut és nyersanyagot. Megmaradt azonban a gyártáshoz szükséges ún. stancnik (matricák) legnagyobb része, mintegy 80 százaléka. Elképzelhetetlen nehézségek árán rendbehoztuk üze­münket, kijavítottuk szerszámainkat, néhány új gépet is szereztünk, de ez a termelés gyárszerű felvételéhez és régi kapacitásának megközelítéséhez távol­ról sem elegendő. 46 A beadvány az iparügyi minisztertől iparindítási kölcsön felvételének engedélyezését kérte. A tervezett újrakezdésre a magántulajdon keretei között nem került sor, hiszen a gyár, mint telephely részévé lett az 1948-ban megala­kult Borsodvidéki Gépgyárnak, amely még a Szilágyi és Diskant gépgyárat, va­lamint a szomszédos Hercz gépgyárat is magábaolvasztotta. 47 A Borsodvidéki B.-A.-Z. m. Lt. IX. 202.418. doboz. U-A.-Z. m. Lt. IX. 201.4321/1947. Dobrossy István: Gondolatok a miskolci gépgyártás tárgyi és dokumentációs emlékeinek feldolgozásához. (A Szilágyi és Diskant gépgyár története.) A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26.1989.72-81.

Next

/
Oldalképek
Tartalom