Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

lakatosműhelyből jelentették, hogy a mester hosszabb-rövidebb ideig az orosz csapatoknak dolgozott. (A termelés beindítását nagymértékben hátráltatta, hogy ezek a műhelyek a front továbbvonulásával kiürültek, szerszámkészletüket az elvonulók magukkal vitték.) Figyelemre méltó adatokat tár fel ezzel kapcsolatban a Kereskedelmi és Iparkamarának küldött jelentésében a Miskolci Ipartestület. Jelentik, hogy működésüket csak 1944. november 17. és december 4. között szakították meg, illetve szüneteltették a front miatt. Az 1945. január 24-i jelentés szerint „nincs meg a vagyon és személybiztonság, de még a mozgási szabadság sem, már pedig enélkül ipari életet a romokon hatványozottan újból elindítani nem lehet, ezért megy az élet minden vonalon vontatottan, nehézkesen. Az ipari károk összege felbecsülhetetlen, nagy és részben pótolhatatlan értéket képviselnek, s emiatt az ipari termelésben elháríthatatlan akadályokkal kell majd számolnunk . . . Az ipari üzemek, műhelyek berendezései és szerszámai teljes vagy részleges elpusztítása, vagy elhurcolása következtében hiányzanak és nagy részük belátható időn belül nem szerezhető be, vagy (nem) pótolható, így a termelés eredményére kedvezőtlen, kivédhetetlen kihatással lesz. Különösen veszélyes jelenséget mutat az a körülmény, hogy éppen az értékesebb felszerelések (motorok stb.) és szerszámok hiányoznak."

43 A lefoglalt üzemek és műhelyek a front továbbvonulásával, másrészt a polgári élet normalizálódásával, a termelés, az üzleti és kereskedelmi élet megindulásával folyamatosan visszakerültek a városhoz, illetve egykori tulajdonosaikhoz, így egyszerre a legtöbb üzemet 1945 áprilisában, majd júniusában adták vissza tulajdonosaiknak, illetve ekkortól állhattak vissza a polgári termelésre. „Az orosz katonai parancsnokság által a polgári termelés részére átadott üzemek jegyzéke" az alábbi felsorolást tartalmazza.

44 A villanytelep, a városi villamos vasút, a diósgyőri villanytelep, a Túrán vegyi üzem, a Húsárugyár, a Cipőgyár Kft., a Barva malom, Fekete István tésztaáru gyára, Ternay Imre húsüzeme, Otrokocsi Végh Dániel húsüzeme, Kozma Ferenc és társai nyomdája a Werbőczy (ma: Dózsa György) utcán. A Király malom, a Flórián malom, Ludwig István nyomdája a Rákóczi utcán, Nagy Andor kenyérgyára (Hunyadi u. 56. szám), a Városi szeszgyár, Thury István sörlerakata a Búza téren, a Minnich mosoda a Győri kapuban, a Hattyú mosoda (Széchenyi u. 19. szám), Standhaß József, a Goldstein, a Páhok és a Steiner-nyomdák, Daráló malom a Bors vezér utcán, a Postahivatal épülettömbje, s a Zsolcai kapu nagy ipartelepén egy kádárműhely, Neményi selyemgyára és a Mezőgazdák Olajgyára. Ezek többsége a foglalkoztatottak létszámát tekintve inkább kisüzem volt, s csupán egy-kettő, mint a selyemgyár, a villanytelep, vagy a közlekedési vállalat tartozott a középüzem kategóriába. A háborút követően nem kevés városi üzem, vagy gyár került olyan helyzetbe, hogy munkáslétszáma minimálisra csökkent. Az a kimutatás, amely az egyes üzemeket alkalmazottaik száma szerint veszi figyelembe, az „orosz 'B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 243/1945. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.43.796/1945.