Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

ves műhelyek és az ugyancsak manufakturális kétszemélyes „ecetgyár", a 10-11 munkást foglalkoztató „cementgyár", „kenyérgyár", az asztalosműhely és a hasonló létszámmal dolgozó „Zajácz asztalosáru gyár" között.

40 Ezek ismeretében kell vizsgálnunk az 1920-as évek végének állapotát, hiszen az iparstatisztika a Miskolcon működő üzemek jelentős részét sorolja a gyáripar körébe. Nevezetesen gyárnak minősült a vas- és fémipar területéről a diósgyőri m. kir. állami vas- és acélgyár, a gépgyártás területéről a Fried-, a Hercz-, a Szilágyi és Diskant gépgyár, a Deidtsel A. kötélgyár, de a Demeter Testvérek, Kun Lajos, vagy Martha Géza üzemei, valamint a Miskolczi öntöde és Gépgyár Rt. is. Az agyagipar területéről a Miskolci gőz- és téglagyár, valamint a Városi téglagyár, a faipar területéről a Bútorcsarnok és Fémárugyár, a Zajácz-asztalosárugyár, az Aczél Károly Rt., a textilipar területéről a Neményi selyemszövőüzem, Rosenberg fehérnemű gyártelepe, a Rotter kötszövőgyár és a Textilipari Rt. Az élelmiszeripar „viselte" el a legtöbb „gyár"-at, így az összes ecetgyárat, a kenyérgyárakat, a konzerv-, a cukorka-, a szalámi- és kolbászáru gyárakat, de gyár volt a szikvízüzem és annak számítottak a malmok is. Hasonlóképpen gyárként jelent meg az iparstatisztikában a város legtöbb munkást (864 fő) foglalkoztató üzeme, a vasúti javítóműhely is. Van még néhány, több-kevesebb munkást foglalkoztató ipari vállalkozás, amely a korszak szóhasználatában „középüzem"-nek minősül. Dyen a városi szeszfőzde, a gombgyár és a jéggyár. Középüzem besorolást kapott a város valamennyi nyomdája is.

41 Miskolc iparszerkezete az ezt követő másfél évtizedben lényegesen nem változott. A meglévő üzemeknek inkább a munkáslétszám változása az, ami szembetűnhet. (A gépi felszereltség és a teljesítőképesség szinte változatlan.) Ez természetesen összefügg a háborús körülményekkel, a továbbvonuló front és a helyben maradó szovjet katonai kerületi parancsnokság elvárásaival, utasításainak végrehajtásával. 1944. december 3-án az orosz katonai parancsnokság háborús célokra lefoglalta a város és a felszabadított területek valamennyi ipari üzemét, energiaszolgáltatásra alkalmas telepét, bányáit. Ezek teljesítőképességéről, felszereltségéről, termelésbe állíthatóságáról pontos, térképpel is ellátott azonnali jelentést kért. Bónis Bertalan alispán a megye valamennyi főszolgabírójától, részletes jelentéseket kért. így a közellátás szempontjából fontos ipari üzemekről, bányákról és malmokról, azok állapotáról és használható állapotba tételük folyamatáról viszonylag pontos ismeretekkel rendelkezünk.

42 Az orosz hatóságok üzemlefoglalása független volt az egyes műhelyek, vagy gyárak nagyságától. Csakis az határozta meg, hogy szerszámkészlete és felszereltsége mennyire volt felhasználható hadiipari javító-szerelő munkára, így pl. amikor a háború utáni kárfelmérés megkezdődött a városban, számos Halmay-Leszih i. m. 415. Halmay-Leszih i. m. 412—415. !

B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 104/a. 389/1945.