Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

kisvállalkozások, középüzemek és gyáripari konstrukciók jellemezték az ipari termékelőállítást Miskolcon. Az 1920-as évek végének állapotát bemutató Miskolc monográfia a város ipari tevékenységében felhasznált gépi erőforrásokat 50-60 ezer lóerőre becsüli, s megkülönböztet 24 „nagyobb gyár"-at, valamint 34 „közép üzem"-et. Az ipar e két szférájában ekkor 3142 munkás dolgozott.

36 Az átlaglétszám 54 fő, ami sokkal inkább kis- és középüzemek, mint gyárak működését sejteti. A gyár és a gyárszerűség fogalma az 1920-as évektől folyamatosan gondot okozott, hiszen a megfogalmazás lehetővé tette a kézműipar érdekeit alapvetően sértő, ún. ál-gyárak működését. 1923-ban a 78.000/1923. K. M. számú rendelet 4. paragrafusa olyan alacsonyan határozta meg a létszámküszöböt, hogy az „termeléspolitikai robbanás"-t idézett elő. A Miskolci Ipartestület vezetősége ennek kapcsán kifejtette, hogy a számszerű meghatározás nem fedi a gyáripar fogalmát, s ezért csakis visszaélésekre adhat okot. „A gyáriparosok közé olyanok férkőztek be, akik csak szánalmas figurái a gyáros szó fogalmának. Ezek leginkább azok sorából kerültek ki, akiknek ipari képesítésük nem volt meg ... a gyárszerűséghez szükséges munkáslétszámot elővarázsolták, leginkább munkásleányok felvonultatásával, de csak a gyárvizsgálat idejére."

37 A minősítésnél kritérium volt az előírt mennyiségű és teljesítményű munkagép használata, de az ipartestület bírálata ezt sem tartotta rendkívülinek, mondván, hogy tisztességesebb kézműves műhelyekben is fellelhetők már ilyen alapvető, „elemi erővel hajtott" munkagépek. „Az ilyen gyári üzemek voltak mindig a legkellemetlenebb versenytársai a képesítéshez kötött iparokban a kézművesiparnak. A gyáros nincs kötelezve arra, hogy szakképzett üzletvezetőt tartson, viszont a kézműiparos fióküzletére már ez kötelező. A legtöbb ilyen gyárban alig van segédlevéllel rendelkező iparossegéd, hanem legtöbb csak néhány heti munkaidő alatt betanított és csak részmunkát végző napszámos, akik szakmunkásoknak vannak bejelentve."

38 A miskolci kézművesség piac- és versenyképességét nagymértékben befolyásoltak, hogy a gyáripar a „legrugalmasabb üzleti módszert követi, a szükséglethez képest máról holnapra növelheti munkáslétszámát és ezzel a termelés eredményét is", ezzel szemben a kisiparos vergődik, hiszen „neveli tanoncait, de ha egy tanulóval is többet tart, adózik érte. A kisiparos nem dolgozhat ráfizetéssel - a fennálló rendelkezés szerint -, de a gyáros ügyes könyveléssel kimutathat veszteséget, vagy egy minimális nyereséget és aszerint adózik, mert az adóhatóság vele szemben törvényes rendelkezés hiányában nem teheti meg, hogy becsléssel állapítsa meg az adóalapját."

39 A kézműipar-gyáripar konfliktus természetesen nem a lakatos és a Hercz-gépgyár, a téglavető és a városi téglagyár között volt, hanem a kézmű'Halmay-Leszih i. m. 412^415. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 35824/1945.34. doboz. (A Miskolci Ipartestület jelentése.) !

B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 35824/1945.34. doboz. 'B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 35824/1945. 34. doboz.