Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Hőgye István: Közművelési tevékenység a zempléni levéltárban 1815-től napjainkig

sora: „Varannón feküldt téli quartélyban. Háza állott ezekből: Cselédje 56, asz­szonycselédje 3, Törökje 3, lova 46, öszvére 12, tevéje 2, ökre 113, kutyája 25, ember és állat együtt kétszázhatvan. Mind ezeket a Magyar Népnek ingyen kelle tartani. Méltó megolvasni a Fasc. 188. No. 283. írást. Gyönyörű Védjei az elsanyargatott Népnek!" 7 A történészkedő Kazinczy világosan látta, hogy a levéltári iratok nem egyenlő forrásértékűek és a Szirmay Antal által kezdett gyűjteményt tovább gyarapította, melyet ma is a két nagy előd nevével Szirmay-Kazinczy-féle his­tóriai iratoknak jelöltünk meg. A gyűjtemény kialakításáról, értékeiről, haszná­ról Kazinczy többször is feljegyzést készített, különösen az Autographa dobo­zaihoz írt Élőbeszéde érdekes, melyben a kiválasztott daraboknak már közmű­velő feladatot is szánt, amikor ezeket írta: „A jól vagy rosszul nevezetes embe­rek kéziratai aszerint érdemlik figyelmünket mint az ő arcképeik; magunk sem értjük mint esik, de érezzük, hogy hozzájok, a nem ismertekhez közelebb téte­tünk, midőn képeiket látjuk, midőn illethetjük a papírost, melyen kezeik nyu­godtak, s a hatás annál nagyobb, midőn az ilyeket együvé gyűjtve látjuk, bár a gonoszokat a jók társaságában. Hogy ezek együtt álljanak, s hogy így hozzájok thessem akinek képét bírom, kiszedtem a leveleket a magok csomójaikból, együvé köttetem. A Levéltárnak olykor vendégei vágynak, akik a falakon kívül egyebet is akarnak látni, s így csomóm a Levéltárnoknak kedves szolgálatot te­het. Óhajtom, hogy az általam kezdett Gyűjtemény később időkben is folytattassék, mert úgy Megyénk Archívuma a Historicusnak és a Művészség barátjának kedves kincset fog birni." 8 Hasonlóan fogalmazott, de a közművelő munkát és benne saját szerepét még szebben írta meg Előintésében. „ . . . Arra indíttattam, hogy az efféléket (ti. különös értékű történeti iratokat) kiszedjem a magok helyeikből s együvé köttessem itt, hogy midőn Levéltárunk olly Vendé­geket látand belépni küszöbén, kik itt múlathatnak, gyönyörrel és haszonnal forgathassák végig a minden becset felöülhaladó Gyűjteményt. Kérkedés nél­kül szabad említenem, hogy a képek és a lemásolt és sok eredeti Kézírások az én ajándékaim; által hoztam azokat Autographiai Gyűjteményemből, mellyet a Külföld is ismer. Bár amit itten kezdek, tovább is folytattassék. A maradék ér­demli gondjainkat." 9 Kazinczynak külön gondja volt arra, hogy a „maradék", az utódok, a ku­tató történészek mindent épségben megtaláljanak, ezért bizonyos restauráló munkákat is elvégzett, elrongálódott iratokat összeragasztott, elmosódott, el­halványodott szövegrészeket átírt, kiegészített, eltöredezett viaszpecséteket összeillesztett, rögzített s belőlük külön gyűjteményt alakított ki. Hivatali munkája mellett arra is maradt ideje, türelme, igénye, hogy a megye levéltárát, mint közintézményt más gyűjteményekben, családi levéltárakban őrzött fontos kéziratok lemásolásával gazdagítsa. így járt el a Sárospataki Református Kollé­Kazinczy megjegyzései. Z. lt. Fasc. 188. No. 269. és Fasc. 188. No. 283. 'Kazinczy Élőbeszéde. Z. lt. Autographa I. 'Kazinczy Előintése. Z. lt. 1001/b.

Next

/
Oldalképek
Tartalom