Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Hőgye István: Közművelési tevékenység a zempléni levéltárban 1815-től napjainkig

Főleg 1825 után haláláig a levéltári munkája során kezébe került iratokra feljegyzéseket tett, a tudós ember pontosságával kiegészít, magyaráz, pontosít, pl. I. Rákóczi Györgynek 1615. május 4-én Szerencsen kelt levelére: „Még nem fejedelem, hanem csak magányos birtokos. Fejedelemnek választatott 1630. szeptember 20. d." Vagy ugyanezen fejedelem 1644. évi levelének rövidítéseit így magyarázta: „Az utólírás Rákóczy György Fejedelem kezével ezt teszi: Ha az vitézlő rend leszen vétkes, azokat is requiráltarni akarjuk, az hol most fogva vannak. 1. sen = leszen, vtks = vétkes. Kihagyá a' vocalisokat, mint a 'Keleti Nyelvek íróji." A levéltári tárgymutatókba összesen 347 hasonló bejegyzést tett, melyek közül különösen érdekesek a híres emberekre vonatkozó értékelő, bíráló, ma­gyarázó szövegei. Ezekben saját értesüléseit, olvasmány-élményeit, történelmi szemléletét is belefoglalta. Kiemelte a hősök erényeit, a halál árnyékában is egyenes jellemeket. Értesüléseit szívesen jegyezte rá a kéziratokra, melyek kö­zül érdekesek az alábbiak: Nádasdy Ferenc hadvezér 1764. évi iratára: „A Feld Marschall ki Második Fridrich Prussziai Király ellen olly szerencsésen vitézke­dett. A Nádasdiak az Ország Bírája Nádasdi Ferencz hóhérpallos által lett ki­végeztetése olta veres kötelet hordának nyakak körül. A Kollini győzelemért, mellyet ez a Ferencz nyere, Mária Theresia őket attól felszabadította". Ester­házi Pál arcképe alá írta: „Fija a Nádor Gróf Esterházy Miklósnak és Bedeghi Nyári Kristinának. 1659-ben lett Ország Bírája. 1681-ben a Sopronyi Diétán Nádorrá választatott. 1682. Második Károly Spanyol Királytól az Aranygyapj czímével tiszteltetett meg. I. Leopold Császár 1687. dec. 8. d. Herczegi méltó­ságra emelte, de csak személyét, nem maradékit is. 1712. V. 1. Károly ezen mél­tóságot kiterjesztette elsőszülötti renden maradékaira is. Hitvese Esterházy Or­solya, fija Mihály. Számtalan ütközetekben forgott, s Györké mellett Abaújban, hol Cob német Generálissal együtt harcolt a békétlen Magyarok ellen (1672) ke­resztül lőtték karját." Wesselényi Ferenc nádor rézmetszetes arcképére ráírta: „Nádornak választatott 1655. Mártzius 15. d. A' Pest Megyei Palotában áll képe veres dolmányban és veres nadrágban fekete csizmában, arany sarkan­tyúval. Maros-Vásárhelytt a' Gróf Teleki Sámuel Bibliothecajában zöld bársony bővújú dolmányban." Érdemes lenne a különböző iratokra tett szétszórt jegyzeteit összegyűj­teni, melyek nagyon sok kultúrtörténeti adatot tartalmaznak. Ezeket azért tar­totta szükségesnek megjegyezni, átadni az utókornak, hogy a későbbi kutatók figyeljenek fel azokra és használják, építsék be tudományok munkáikba. Felte­hetően a levéltárba érkezett vendégek kalauzolása közben a fenti és az alább idézett véleményeit elmondta, kicsit annak bizonyítására, hogy a régi, száraz, rideg történeti adatokat feloldja, életszerűbbé tegye. Fischer Mihály 1694. évi levelére jegyezte meg: „Báró Fischer Mihály, kezdője famíliájának, Adminiszt­rátora a Kassai Kamarának és az Eperjesi Mészárlásnak egyik Bírája. Látta a Caraffa istentelenségét, s elvonta magát a vérengző Bírák számából." Kuriozi­tásnak hat egy felsőmagyarországi főkapitány 1682. évi utasítására írt néhány

Next

/
Oldalképek
Tartalom