Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Hőgye István: Közművelési tevékenység a zempléni levéltárban 1815-től napjainkig

hercegek kalauzolásáról írt: „Vice-Ispánunk a Fő-Hercegeket az Archívumba hozá, hogy magokat, míg ebédhez ülendünk, el ne unják. Én foglalatoskodom az Archívum megbontakozott rendének helyreállításával, mint e végre kiküldött Táblabíró, Buzithai Szeldmájer József Archívárius és Kassay Sámuel Adjunctus Urakkal együtt a Vendégeket elfogadánk, s mivel ezek Katonák, a zászlókat kivéteténk tokjaikból, hogy azok ezeknek szemeiket magokra vonhassák. Micsoda zászlók ezek? Kérdé Ferdinánd, belépvén az Archívum előszobájába. Insurgált seregeinké, mondám. A kék, arannyal gazdag, a Fő-Hercegnek megtetszék, s én azt lehajtám felé, hogy kényekre láthassák. . . . Bé menvén a nagyobb szobába, Ferdinánd Hercegünk tudni akará, mikor kezdődnek írásaink. 1558-ban mondám. Hát a régebbiek hová levének? - Elmondani mi történt (tudniillik, hogy testvéri háborúskodásban megégtek) nem volt volna maga helyén, ez helyett tehát azt mondottam, hogy a régibb időkben nem vala Vármegye-házunk s írásaink majd a Vice-Ispánnál, majd a Nótáriusnál tartatának, s a tatárjárásban s egyéb háborgásokban könnyen elveszhettek. A Fő-Herceg egy régi jegyzőkönyvet akara látni, s azt elébe tevém. Lehet ezt még most olvasni? Kérdé. - Óh igen. A mi szemeink gyakorolva az effélékben, ezt oly folyvást olvassák, mint a mostaniakat. Az asztalra kirakánk egy-két füstös Armalist, igen jól tudván, hogy a vendégek nem igen tudják Rudolf Császár mikor élt, s a levelek szennye vele azokat egyidejűeknek tekinti a kerek-asztal híres királyéival, s ravaszságunk jól elsült. A jelen-voltak úgy kívánák, hogy mutatánk elő valamely nevezetességeket, s én az Archívárius dolgozó-szobájából előhozám az Autographok csomóját. Szerencsém vagyon Királyi Fennségednek azt a nevezetes Levelet előmutatni, mondám magyar nyelven, amely által nagyanyja, az általunk szeretett Mária Terézia, jelentést teve, hogy atyja megholt, s a kormányt általvette. Az emlékeztetés a Fő Herceget igen kedvesen zavarta meg. Altalvette azt kezemből, s végig olvasá. Ugyanezen csomóból ezalatt míg a Fő Herceg a Nagyanyja levelével foglalatoskodott, kiszedtem némely nevezetesebb Generálisok kézírásaikat, s végre az Erdélyi Fejedelmekét . . . Jelt adának, hogy az ebéd vár bennünket, s mentünk. Én negyediknek ültem a Fő Hercegtől. A Győri Vitézek Emlékét (Kazinczy tervezte győri csata emlékművéről van szó) az ablakokból nézték nagy örömmel. Ferdinánd leirata a Felülírásokat, s elvitte."

5 Köztudott volt Kazinczynak történetírói működése, hiszen kéziratban elkészítette (még ma is kiadásra vár) a családjával rokon Szirmay-ház történetét, megírta a Rákóczi-család geneológiáját, és 1825-ben felkérték, hogy a pataki tanárokkal közösen vegyen részt Magyarország történetének megírásában. Jób Mátyás, Szombathy János, Kövy Sándor, Nagy Ferenc professzorokkal készítették volna el a Zemplén megyei részt a nagy vállalkozáshoz, sajnos ez csak terv maradt.

6 Z. It. XV-5. Kazincy és családjának ir. a hercegi látogatásokról feljegyzése, történetírói működéséről Z. lt. XV-5. Hivatali megkeresések.