Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Tóth Péter: Kóborlás és letelepedés (A magyarországi cigányok feudális kori történetéhez)
ról - ilyen volt például a Fejér megyei cigányoké Tolna vármegyébe 46 -, addig a század közepére-második felére az ilyen fajta mozgások teljesen megszűntek. Helyüket a jóval kisebb csoportok, olykor személyek migrációja foglalta el, amelynek okait és jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A rendeletek végrehajtásától való félelem gyakran késztetett egyes kisebb csoportokat az elvándorlásra. Erre jó példa az egyik Somogy vármegyei Czindery-birtokon meghúzódó, faeszközök készítésével foglalkozó néhány oláh cigány család esete, amelyek az 1770-es évek elején a somogyi összeírok elől egyszerűen átmentek Baranya vármegye területére 47 2. Gyakran voltak úton a hagyományos és a hatóságok által megtűrt vagy engedélyezett mesterségeket űző cigány csoportok vagy személyek, legtöbbször földesúri jóváhagyással, mint azok a Torna vármegyei cigányok, akik 1772-ben „igazán és helyesen viselvén magukat", Gömörben dolgozhattak; 4 * vagy mint 1768-ban Naláczy Józsefné hat sátoralja ötvös cigánya, akik földesasszonyuk engedélyével több vármegyében is kereshettek maguknak munkát. 49 3. Voltak csoportok - de ha nem számítjuk a folyamatasan beszivárgó oláh cigányokat, egyre kisebb számban -, amelyek tiltott hagyományos foglalkozásuk, a „faluzás" gyakorlásának a kedvéért, de engedély nélkül, illetve engedélyezett mesterségük gyakorlásának az ürügyén keltek útra. Számos körözőlevél ad hírt ilyen csoportokról, 50 s mivel a rendeletek értelmében a hatóságok keményen felléptek ellenük, vándorútjuk nem lehetett hosszú és nagyon valószínű, hogy valamelyik vármegye tömlöcében végződött, 4. A hagyományos életmódjukhoz ragaszkodó cigány csoportok számos alkalommal kerültek konfliktusba azokkal a közösségekkel, amelyeknek a környezetében éltek, vagy a hatóságokkal, amelyek ezek érdekeit védték. Az ilyesfajta összeütközéseknek is gyakran lett eredménye az elvándorlás. Néha a faluközösség űzte el a cigányokat, mint például a Zemplén vármegyei Vásárhelyen történt egy 1765-ben kelt levél tanúsága szerint. Más alkalmakkor a köztörvényes bűncselekményeket elkövetők választották az elvándorlást azaz a menekülést, amint az a nagy számban fennmaradt körözőlevelekből egyértelműen kitűnik. 5. Néha a legszemélyesebb okok késztettek elvándorlásra cigányokat. Egy ilyen jellegű ok volt például a házasság kérdése. Az eddigi történeti kutatások szinte egyáltalán nem foglalkoztak a házassági szokások feltárásával amit természetesen nagyon meg is nehezít az a fentebb hivatkozott tény, hogy a vezetéknevek bizonytalanok voltak -, de a házastársak nevét is rögzítő összeírások futólagos áttekintése után is az a benyomásunk támad, hogy különösen az apró közösségekben megtelepedett cigányok nem helyből választottak ma46 Tolna m. Lt. IV. 1/b. 3:110/1715. sz. 47 Somogy m. Lt. IV. l/a. 1777. évi II. köt. 90-103. p. 48 S. A. K. Torna vármegye levéltára: Salamon Pál gyűjtése, szám nélkül. 49 B-A-Z. m. Lt. ÍV. 501/f. XXVIII. III. 294. 50 Például négy alsózsolcai cigány körözőlevele: B-A-Z. m. Lt. IV. 501/f. XXVIII. III. 294.
