Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Tóth Péter: Kóborlás és letelepedés (A magyarországi cigányok feudális kori történetéhez)

guknak házastársat, tehát a két fél közül valamelyiknek költöznie kellett. Továbbá, mivel a hatóságok egyáltalán nem tűrték a szabad párváltoztatást, amely meglehetősen gyakori volt a cigányok között, ezért az ilyen esetekben is az elvándorlás maradt az egyetlen megoldás; amint azt a körözőlevelek és a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek bizonyítják.

51 Az elmondottak alapján úgy tűnik, mintha a 18. század második felében továbbra is vándorúton lett volna a magyarországi cigányság igen jelentős hányada. Ez azonban bizonyos fokú érzékcsalódás, amelynek oka, hogy a kóborlók-vándorlók voltak exponált helyzetben: ellenük léptek fel a hatóságok, következésképpen elsősorban róluk szólnak, velük foglalkoznak a források. Ezzel szemben a letelepült, az asszimiláció vagy a beolvadás alacsonyabb vagy magasabb fokára jutott tömegek nem csupán észrevétlenek maradtak a forrásokat létrehozó hatóságok szemében, hanem tulajdonképpen meg is szűntek cigányok lenni.

52 Érdekes, de valójában teljesen logikus módon éppen a nagyobb települések, a (mező)városok voltak a helyszínei a fokozottabb megtelepülésnek és az asszimilációnak; ennek bizonyítéka például, hogy Miskolc esetében végig a század folyamán a vezetéknevek nagyobbik hányada változatlan.

53 S hogy az asszimiláció milyen magas fokokat is elérhetett, arra egy példa az ország másik végéből: az 1770-es esztendőkben a nagykanizsai ferences gimnázium tanulói között már több cigány származású kisdiák is található.

54 Összegzésképpen kimondhatjuk tehát, hogy a cigányok magyarországi történetében a kezdetektől fogva jelen volt az észrevétlen beszivárgás és letelepedés-beolvadás, valamint az ezek mellett sokkal inkább szembetűnő vándorlás, amely az életmóddal állott szoros összefüggésben. Az életmód megváltoztatására a 18. század közepétől sűrűn kiadott központi rendelkezések és ezek szigorú - olykor túlságosan is szigorú - végrehajtásai pedig nagy mértékben elősegítették az addig inkább csak spontán letelepedési folyamat felgyorsulását, ha teljes egészében nem is tudták megszüntetni a vándorlást. Például B-A-Z. m. Lt. ÍV. 501/f. XXVIII. II. 182. Nem csupán a szociológia, hanem a történettudomány számára is probléma annak meghatározása, hogy ki a cigány? Erre jó példa az 1797. évi Borsod vármegyei összeírás {B-A-Z. m. Lt. IV. 501/e. 444/1797. sz.) egyik készítőjének az eljárása, aki a következőket jegyezte fel négy, Sajóvámoson lakó cigány családdal kapcsolatban: "Ex respectu honesti status et conditionis e serié Zingarorum exmissi." ; Tóth Péter, 1993. 205-215. p. Zala m. Lt. VIII. 52. Anyakönyvek, I. köt. 56, 62. és 68. p.