Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Tóth Péter: Kóborlás és letelepedés (A magyarországi cigányok feudális kori történetéhez)

E tekintetben gyökeres változást Mária Terézia fentebb hivatkozott 1767. évi rendelete jelentett: ez tette ugyanis először a törvényhatóságok kötelességévé olyan összeírások készítését, amelyekben - legalábbis elvileg - egységes szempontok érvényesültek. Azért csupán elvileg, mert (több, mint egy tucat összeírás ismeretében kimondhatjuk) a szolgabírák vagy segítőik számára még ekkor is szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a cigány népesség belekényszerítése olyan kategóriákba, amely minden más társadalmi csoport esetében evidens volt. Jellemző például a családnevek rögzületlenségére, hogy a cigány melléknevekből alakult belső elnevezéseket férfiak esetében gyakran hímnemű, nők esetében pedig nőnemű alakban rögzítették, mint családnevet (Lalo - Lali, Kurtyu - Kurtyi, Nanu - Nani, stb.) Az életkorok erősen becsült voltára - és ez nem csupán a cigány összeírásokra jellemző - a feltűnően sok kerek szám figyelmeztet. Hogy a cigány foglalkozások sem illenek bele pontosan azokba a kategóriákba, amelyek az összeírok számára a mesterségeket jelentették, az olyan kifejezésekből tűnik ki, hogy „nyáron kovácsol, télen hegedül", „aprólékos kovácsolást végez", „egyébként kovács lenne", „hitvány kovács", stb. Ugyancsak nagyon bizonytalan a gyermekek életkora és teljesen az összeíróktól függ, hogy megjegyzik-e, ha valamelyik gyerek mostoha vagy nevelt; arra is vannak példáink, hogy a férjhez ment lányokat a szüleiknél és az új családjukban egyaránt összeírták. Végül sok helyen egyáltalán nem tudták beírni a kívánt adatokat és az is nagyon valószínű, hogy a vándorcigányokra vonatkozó utasításokat sem vették figyelembe. Mindez arra figyelmeztet, hogy az összeírásokat csak nagyon óvatosan lehet a megszokott történeti statisztikai és demográfiai módszerekkel feldolgozni; forrásértékük azonban ennek ellenére vitán felül áll. Jellemzésükre a jelen tanulmányhoz csatolt függelékben közöljük Torna vármegye összeírását.

44 Az ezután következő években rendszeressé váltak a részint az egész országra kiterjedő, egységes szempontok szerint készíttetett átfogó összeírások, részint pedig az olyanok is, amelyek a cigányságnak csak egy bizonyos rétegére vonatkoznak. Ezek közül néhány már nyomtatásban is megjelent, mint példamutató forráskiadás, másoknak pedig a sok szempontú elemzése és feldolgozása történt meg.

45 A továbbiakban vegyük szemügyre, milyen kép bontakozik ki előttünk a megváltozott jellegű források alapján a magyarországi cigányokról főleg az életmód változását, azaz a kóborlás megszűnését és a letelepedést illetően. Az egyik legszembetűnőbb változás: amíg a 18. század elején tudomásunk van megyényi cigány csapatoknak más vármegyékbe való átvándorlásá: A következő szerzők közöltek, illetve dolgoztak fel eddig kisebb-nagyobb részleteket az 1767-ben elrendelt összeírásokból: Mészáros László, 1975. 133-168. Iványosi-Szabó Tibor, 1993. 7-55. p. Elek György, 1991. 42-45. v. Bódi Zsuzsanna, 1992. 15-20. p. Salamon, Pavel 1992. 73-77. p. Gyergyói Sándor, 1990.537-552. p. ' Legfontosabb ezek közül a Baranyai megyei cigányösszeírásoknak, (Móró Mária Anna, 1978. 205-301. p.) valamint az erdélyi aranymosó cigányok összeírásainak (Zsúpos Zoltán, 1988.129-193. p.) a közlése. A Nógrád megyei összeírások elemzésére lásd Szomszéd András, 1987.157-207. p.