Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

STUDIA ACHIVISTICA - TÓTH Péter: A török elleni felszabadító háború dokumentumai Borsod vármegye és Miskolc város levéltárában (1683-1699)

kosságának. Az egyik legsúlyosabb kötelezettség - a hadiadón kívül - a téli szállásra vonuló katonaság elhelyezése és ellátása volt. A hadbiztosság értesítette a megyét, hogy melyik csapattest elszállásolásáról kell gondoskodnia. Ezután a megye deputatiót küldött az illető csapattest parancsnokához a részletek megbeszélése végett; e követségek soha nem indultak útnak ajándékok /készpénz, aszúbor, stb./ nélkül. De legtöbbször nem használt az ajándék sem: a tisztek nem voltak hajlandók könnyíteni a terheken. Jellemző a mindebből fakadó belső feszültségre, hogy már a lakosság is a követek ellen fordult: 1694-ben például miskolci lakosok sértegették és fenyegették Szkárosi Nagy Ferecet, azzal vádolván, hogy csak utazgat a pénzükön, képtelen bármit is elintézni, hiszen nem csökkennek a terheik. - Az ezekben az ügyekben kiküldött deputatiók számára kiadott instructiók, továbbá a követek jelentései igen gyakran teljes terjedelmükben fennmaradtak a jegyzőkönyvek lapjain /például 10. köt. 842. és köv. p./ Ezután következett a dislocatio: egy erre a célra felállított bizottság jelölte ki, hogy melyik település hány katonát köteles befogadni, mennyi oralis és equilis portiót tartozik adni, a katonák közül hol fogják elhelyezni a tiszteket és az altiszteket, stb. E limitatiók és dislocatiók legtöbbször általánosak: csak számokat közölnek, amelyek alapján legfeljebb következtetni lehet a helységek nagyságára, a lakosság számára; de van rá eset, hogy az elszállásolt öt és fél kompánia katonáit név szerint is felsorolják /1698: 14. köt. 316-330.p./ A megyebéli helységektől érkezett számtalan instanciából kiderül , hogy mekkora terhet jelentett a jobbágyok számára e hadak eltartása. De a legsúlyosabb gond az volt, hogy a német katonák nem elégedtek meg azzal, ami törvényesen és a komput szerint járt nekik: fegyverrel, erőszakkal vették el a parasztoktól azt, amit megkívántak. Az erőszakoskodások akkora méreteket öltöttek, hogy 1689-ben a hadvezetés kénytelen volt vizsgálatot elrendelni. Ezt a vizsgálatot is a vármegye végezte el és a vizsgálatnak a jegyzőkönyvbe is bevezetett végeredményéből kiderül, hogy 1683-tól a német katonaság több,