Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)

hogy tzélom, s a Ven. Publicum kegyes kívánsága tellyesedését többé vár68

nom nem lehet, s szüksegtelenul viselem e nevet ... " Egy másik levelében a kerület jóindulatába olyan valakit ajánl maga helyett, aki csak a levéltárral foglalkozhatik teljes állásban. Szerinte így három év elegendő lesz * 69

az utód szamara.

Az egyházkerület Horkay Péter sárospataki senior személyében találta

meg ezt a férfit. Az 1818. évi tavaszi kerületi közgyűlés megválasztotta re- 70 ,,

gestratorrá. A superintendentia Ferenczitol kívánt elvet elhagyva az "ac- táknak cronologice való rendbeszedését és extrahálását" kérte Horkaytól.

Amihez választása után azonnal hozzáfogott. Munkájáról évenkénti jelenté71

s.eiben részletesen beszámolt. Horkay az iratokat "summas foglalattal" lattá el az 1786. évtől kezdve (elődei ezt, már a korábbi évekből származó iratokkal úgy ahogy elvégezték.) Majd időrendbe rakva az abc beosztása szerint "Lucolusokban, bizonyos csomókba kötözve" rakta helyre. Minden köteget jelzettel és tartalomjegyzékkel látott el. Jelzetelése tehát így né- zett ki: "Loc. A. Pasc. 1. N 1." Munkájának második részé azzal telt el, hogy a superintendentia protoc ollum ait összeszedte. Az inpurumokat részben, a purumokat teljesen beköttette és lajstromot készített belső címlapjukra.

Az anyag ilyenfokú elrendezése után a harmadik fázisban segédletkészítéssel foglalkozott. Három fajtáját csinálta meg:

a/ Időrendi alapcímtár: 1576-tól 1817-ig, 3 kötetben a levelek rövid tartalmát írta le amit az abc betűivel jelölt fasciculusonként. Az anyag elrendezésénél egy loculus több fasciculust is magában foglalhatott.

"Ezen Elenchusnak" pedig kétféle indexét szerkesztette meg:

b/ "A Dolgok Mutató Táblája": 1576-tól 1817-ig, három kötetben. Az egyházkerület 1814-ben Ferenczi számára adott "tárgyfons" felosztását használta fel az index elkészítésében. Rubrikái a következők: "Az irat rövid tartalma, Loculus, Fasciculus, Numerus Regestr., Anno, Pagina Elenchi."

c/ "A Nevek Mutató Táblája": 1576-tól 1817-ig két kötetben. Beosztása hasonló a tárgymutató rubrikáiéhoz.

Ezzel fejeződött be az egyházkerületi levéltár rendezése. Ezáltal egy jól kezelhető archívumot kapott a superintendentia. Időközben az anyag, a miskolci református egyházközség parochiájának egyik szobájában nyert megfelelő elhelyezést, ahol Patakra való szállításáig megbontatlanul ma- radt.72

Kitekintve a kor többi református egyházkerületeinek levéltáraira, rendezettség szempontjából a Tiszáninneni Református Egyházkerületé lett a legjobb. A Dunamelléki Egyházkerület Levéltárában 1839-ben - feltehetően a tiszáninneni példát követve - hasonló 21 tárgyi csoportot alakítottak