Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
ki (iskolaügyek, representativa, stb. ). Az egyes csoportokat itt az abc be. . 73 tűivel jelölték, amiről szintén készítettek leíró elenchust. A Dunántúli Egyházkerület archívumában pedig Tóth Ferenc még 1821-ben ugyancsak ilyen 74 "catalogus" megszerkesztését vette tervbe. 3. A notarius felügyelők kora (1823-1890) A levéltár következő gazdái hivatalból az egyházkerület Secularis Nótáriusai voltak. Közülük, a levéltárrendezés szempontjából, legkiemelkedőbb Orbán András notarius, aki tovább folytatta liorkay által elkezdett munkát, bizonyos változtatásokkal. Orbán írja: " ... jónak láttam azon alkalmatos módot, melly Regestratiora nézve T. Borsod Vármegye által kidolgoztatott, gya- koroltatik, és a melly felsőbb Helyen is jóvá hagyatott, t.i. a Jegyző Könyvet tartván mindenkor szemeim előtt, az abban elöl fordult Tárgyakat felosztotta Personarum - Rcrurn - és Locorum Speciesekre, a Matoriaknak volo- jeket summás rövidséggel az abc rendi szerint ... Loculus - fasciculus, és 75 Numerus Protocolli ... le Írattam." - Vagyis elődje rubrikái mellé még e, ro gyet húzott, aminek cime: "N Protocoll." lett. Ezzel megkönnyítette az illető tárgyaknak az esetleges egyházkerületi közgyűlések jegyzőkönyveibe való visszakeresését. Orbán tökéletesítette - a Borsod Vármegye Levéltárában látottak alapján - Horkay segédletét. Orbán 1817-tól 1828-ig bezárólag vitte tovább a missilisek besorolását illetve az azokról készített segédleteket. A nótáriusok munkája nyomán a missilisek lajstromozása tovább folytatódott, az 1864. esztendővel bezárólag. 1864-től viszont itt is az következett be, ami a kollégiumi levéltár esetében: a régebbi levéltári anyagot lezártnak tekintették, s a későbbiek során keletkező anyagot irattárilag kezelték. Az egyház kerül éti levéltár felügyelői tehát a mindenkori secularis nótáriusok lettek. 1834-ben például azt határozták meg számukra, hogy "a Levél Tár kultsát, ha a Városról ki megy a Világi Jegyző hagyja sup [erintendentialisj Perceptor Urnái ..."?^ Tisztéről való lemondás esetén küldöttség , 77 jelenleteben adta at az archívumot az uj nótáriusnak. A nótáriusok egyéb dolgaik közül a levéltárra való felügyelés teendőinek csak kis hányadát tette és tehette ki. De személyük biztosíték volt arra, hogy legalább a korábban kialakult levéltári rend nem esik szét. A kerületi levéltár azért is őrizhette meg rendezettségét, előzőleg létrehozott egységét, mert a korszakban végig egy épületben helyezkedett el, ellentétben az un. "vándorló" egyházmegyei és kerületi levéltárakkal. Utóbbiak az esperes illetve püspök személyének változásával útra keltek az új székhely felé. Hasonlóan a XVIII. század első felében a megyei levéltárakhoz, amelyek helyileg is követték a megye nótáriusát. 427
